2014. február 6., csütörtök

Egy édes elutasítás



2. fejezet





Daniel


Szorítottam magamhoz, nem akartam, hogy még jobban sírjon, csak meg akartam őt vigasztalni. Más volt, nem élvezte a bókokat, amiket kapott tőlem, nem közeledett felém, mint minden más lány, akit ismerek.  De ez az idegen férfi fura volt, mit akarhatott? És miért nem hagyta, hogy bántsam? Nem áll össze a kép…
-Candice…- néztem le rá. Majd megtöröltem az arcát, ami még mindig nedves volt egy kicsit. – Jól vagy?
-Igen – érkezett a szűkszavú válasz.
-Szerintem menjünk be.
-Én… én… csak…- törölte meg a szemét.
-Gyere!- kaptam fel hirtelen. Lehet, hogy túlzás volt, de olyan erőtlennek látszott és egy részem azt kívánta bárcsak segíthetnék neki valahogy. Bementünk, vagyis bementem és letettem őt a lánymosdó előtt. Bár, amikor felemeltem eleinte ficánkolt, de mire beértünk már egy halvány mosoly is megjelent az arcán. Gyönyörű lány volt.
-Kösz.- mondta mikor letettem. Ahogy a lába a földet elérte picit meginogott és belekapaszkodott a kabátomba. – Bocsi.
-Nincs miért bocsánatot kérned - villantottam felé egy mosolyt, hátha jobb kedve lesz tőle. Megindult befelé majd mikor már majdnem becsukta az ajtót átgondoltam a dolgokat.
Bementem én is.
-Te mit művelsz?!- nézett rám értetlenül.
-Semmit… miért…?
-Ez a lánymosdó- mutatott az ajtóra, amin egy szoknyás lány ácsorgott.
-Látom - majd nevetve felültem a csapra.
-Te nem vagy normális!- nevette el magát.
-Miért? Mert nem félek bejönni ide?- szórakoztattam tovább.
-Nem, hanem mert meg van ennek is a büntetése- mondta komolyan.
-Igen, de nekem mindent szabad…- mosolyogtam rá.
Közben ő megigazította a haját és megmosta az arcát, látszott rajta, hogy már jobban van. De az oldalamat nagyon fúrta a kíváncsiság, hogy mi miatt lett szomorú. De addig nem merészkedtem, hogy rákérdezzek…
-És ki volt az a férfi?- váltottam komolyra hirtelen.
- Ööö… nem fontos. - dobta be a zsebit a kukába, majd megindult kifelé. De megálltam előtte, gyenge teste semmi nem volt az enyémhez képest, hiába próbálkozott nem tudott kijutni. Egy pici mosolyt véltem felfedezi az arcán, de én még mindig játszani akartam.
Majd hirtelen kinyílt mögöttünk az ajtó és egy hosszú szőke hajú lány lépett be rajta, de ahelyett, hogy meglepődött volna, hogy itt állok a lány WC közepén, közelebb jött hozzám és kacérkodni kezdett előttem.
-Daniel Black, mit keresel te itt?- csavargatta arany tincseit, és közben néhány gomb kigombolásra került, az eleve is vékony kis blúzán. Candice-nek az az arca mikor meglátta a lányt, ahogy rá néztem a nevetés fogott el, de nem akartam bunkó lenni. Most nem. Az undor teljesen kivehető volt az arca vonásaiból, nem láttam még senkit, aki ilyen nyíltan undorodott volna valakitől.
-Na, jó, én mentem!- hagyta el sietősen a mellékhelyiséget.
A szőkeség még mindig előttem állt, nem szégyellt egyre és egyre közelebb kerülni hozzám.
Már éppen lecsapott volna az ajkaimra mikor én meghátráltam.
-Bocs, talán majd máskor!- legyintettem a kezemmel, még láttam azt a sértett arckifejezést, ami az arcára „ragadt” de nem érdekelt. Próbáltam beérni Candice-t.
Mire beértem a nagy terembe már becsengettek, úgy hogy felmarkoltam a táskát és berohantam órára.
Éppen elsősegély órára pottyantam be, nem voltak sokan, igazából még azt sem tudom én miért vettem fel ezt az órát.
-Jól van, most hogy mindenki itt van, kérem, álljanak párba!- mondta mosolyogva a tanár.
Megindultam Candice felé, aki már egy Chris nevű fiú mellett állt.
-Haver, tűnés! – intettem neki dühösen.
-Mi?- mondták egyszerre Candy-vel.
-Jól hallottad haver!- léptem közelebb hozzá, majd egy morgással jeleztem, hogy most már igazán itt az ideje, hogy elhúzzon.
-Dan…- húzott arrébb. –Most mi van?- nézett rém értetlenül.
-Az van, hogyha nem hagyod békén a csajt, kiverem az összes fogad…
Felemelt kezekkel arrébb húzódott.
-Jól van, haver, nem kell felhúzni magad!
Miután elment odaálltam Candice mellé, mintha semmi nem történt volna.
-Te meg mi a fenét művelsz?- lépett egy kicsit közelebb, de láttam, hogy picit megijedt az előbbi kis „műsortól”.
-Semmit, csak azt akartam, hogy egy párban legyünk!- néztem rá ártatlanul.
-Kérhetted is volna…
Volt valami ebben a lányban, amit nem tudtam hova tenni, valahogy mindig kritizál, és nem tetszik neki, amit vagy, ahogy csinálok. Sosem volt még ilyen, a lányok mindig csüngtek minden szavamon vagy éppen el sem jutottunk a beszédig…



Candice


Szinte az egész napot Daniellel töltöttem, teljesen más volt. Hol kedves volt és vicces hol pedig az az állat, akinek eddig hittem. Hol flörtölt, hol pedig kedves volt.
Egészen új oldaláról ismerhettem meg Daniel Black-et.
Brittany-val együtt sétáltunk haza, alig volt pár közös óránk, de ilyenkor mindent megbeszéltünk, de ha nem volt elég időnk, akkor a házunk előtti padon üldögéltünk és elmondtunk egymásnak mindent.
-Ma azt pletykálták, hogy szinte egész nap Dannel múlattad az időt.
-Ne higgy nekik, tudod milyenek, most én, de jövő héten már valaki mást akarnak összehozni vele…- tereltem a témát.
-Értem és volt még ma valami…
-Igen, és szeretném, ha nem mondanád el senkinek, érted?- néztem rá halál komolyan.
-Mondjad…
-Itt volt megint!
-Biztos ő volt? Már napok óta rémeket látsz…
-Biztos! Láttam! Apa megint itt van…

6 megjegyzés:

  1. Szia Veronika!

    Nagyon tetszett ez a fejezet, végre kiderült, ki az ismeretlen férfi, aki zaklatja Candice-t. Mindkét karakter nagyon szimpatikus, Dan igazi macsó és elsősegély órán megmutatta, itt bizony ő az alfa hím :D Remélem, majd többet megtudunk arról is, hogy Candice miért utálja ennyire Dant.
    Várom a következőt, siess vele!
    xo xo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Melly!

      Igen, kiderült, és még sok gubancot fog ez okozni az ifjú lánynak. Köszönöm, és igen próbáltam megmutatni, hogy hogyan is képzeltem el őt, remélem sikerült:)
      Igen, lehet hogy nem a következőben de igen, meg lehet majd tudni, de ez sem fog majd örökké tartani:))
      Köszönöm hogy írtál!
      xo xo

      Törlés
  2. Szia Veronika!:)

    Nagyon jó lett ez a rész,Dant továbbra is imádom.Kíváncsi vagyok mi fog még történni Candicel és az apjával,na meg persze Dannel.Siess,ahogy tudsz!
    Puszi:Adel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Adel!

      Köszönöm szépen!Hát izgalmasnak szerintem izgalmas dolgok! Rendben, és még egyszer köszi, hogy írtál!
      xo xo

      Törlés
  3. Szia!

    Behoztam a két fejezetnyi lemaradásomat :) Az eddig kibontakozott történet érdekesnek ígérkezik. Kíváncsi vagyok mi lesz a folytatásban :)

    VálaszTörlés
  4. Szia Judit!

    Örülök, remélem nem bántad meg! Köszönöm szépen remélem a következő részek is elnyerik a tetszésed:)
    Köszi, hogy írtál!
    xo xo

    VálaszTörlés