9. fejezet
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis
emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni,
mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.”
Mikor Bonnie bemutatkozott olyan ismerős volt,
mintha már valahol hallottam volna a nevét, de nem tudom, hogy honnan.
-Örülök, hogy megismerhetlek!
-Kérlek, ne nézz tolakodónak, de nagyon szép párt alkotnak David-del, mióta vannak már együtt?
-Évekig jártunk majd összeházasodtunk és azt
hiszem, most lesz az ötödik házassági évfordulónk.
-Az szép idő! De még mindig jót nevettek együtt,
ahogy láttam!
-Nem sokat vagyunk együtt, de mikor igen az
tényleg jó… de ne értem mit fecsegek itt, nagyon sajnálom… most mennem kell!
-Viszlát!
Még volt pár jelentet, amit fel kellett vennünk,
úgyhogy itt kellett maradnom, de az járt a fejemben vajon Emilynek igaza volt-e
Carolinenal kapcsolatban, vajon tényleg szeret?
-És ennyi!- szólt fel David hangja jelezve, hogy
befejeztük a mai munkát. Jó voltál!- veregetett hátba.
-Mondd csak, most tényleg kedves vagy, vagy csak
megint szeretnél valamit!
-Ne légy ilyen! Amit tettem, érted tettem!
-Igazán? Akkor többet, ne tégy nekem szívességet!-
majd pedig fogtam a cuccom és mintha csak végszó lett volna kiviharzottam a
forgatásról. Azután Ian számát kezdtem tárcsázni, mint mindig ha baj van.
-Szia! Találkozhatnánk?
-Persze. Átmenjek hozzád?
-Jó. Nálam!-majd zsebre vágtam a telefont és
hazafelé vettem az irányt.
Mikor hazaértem a fekete kocsi már a házam előtt
parkolt jelezve, hogy vendégem van.
-Szia! - köszöntem mikor megláttam Iant a
konyhában.
-Szia! Mi volt az a fontos dolog, ami miatt
találkozni akartál?
-Én csak beszélgetni szerettem volna, sajnálom,
hogy múltkor csak úgy leráztalak.
-Semmi baj, hallottam a hangodon, hogy nem éppen
úgy alakult az este, ahogy tervezted.
-Kösz. De most nagyon sok időm van, mondd csak, ki
volt az a nő, aki így megfogott?
-Tegnap találkoztunk, belém hajtott a kocsijával.
Azután pedig megadta számát.
-Értem és felhívtad már?
-Tegnap este, de nem vette fel és úgy gondoltam ma
majd később megpróbálom megint.
-Nagyon szerencsés lány!
-Kösz. De most te jössz! Mi történt tegnap este,
hogy Caroline ma reggel nem itt ébredt?
-David és Emily történt.
-Mit csináltak már megint, esküszöm, ha őket-kettőjüket
összeállítjuk még maga az ördög is eltörpül a gonoszságuk mellett.
-Igen, igazad lehet!
-Lehet? Ezt meg, hogy értsem? Talán megsajnáltad
valamelyiküket?
-Beszélgettem ma Emilyvel és úgy tűnt nem is olyan
gonosz, mint amilyennek gondoltam!
-Most ugye csak viccelsz, szépfiú?
-Ha, ha… nagyon vicces, komolyan beszélek, Emily
csak egyszerűen… nem tudom
-De milyen ember képes ilyen őrültségre, ha nem
egy elmebeteg?
-Nem tudom, csak azt hiszem, megérdemelne még egy
esélyt, de ígérem, nem fogok megbízni benne!
-Jó, ne is! Magad mondtad, hogy egy számító ribanc
és szerintem igazad volt!
-Rendben, vigyázni fogok! Kösz.
-Most mennem kell, tudod, van egy ügyfelem, valami
elkényeztetett színész, akit minden filmbe bele akarnak vonni és a menedzsere
lassan kiakad a sok telefonhívástól, valami Joseph Morgan. Nem tudom hallottál
már-e róla?
-Igen, azt mondják átkozottul helyes!
-Hazudnak! Csak nagyon öntelt!
Én sem tudtam megállni, hogy ne nevessek, Ian volt
a legviccesebb ember, akit ismertem, mindig meg tudott nevettetni, bármilyen
rossz volt a helyzet.
-Most mennem kell, megyek és felhívom Bonniet,
szoríts nekem!
-Mit mondtál?
-Hogy szoríts nekem!
-Nem, azelőtt!
-Hogy megyek!
-Nem! Felhívod Bonniet?
-Igen!
-Bonnie Graham-et?
-Igen, de honnan tudod?
-Mert ma találkoztam vele!
-Tényleg? Hol?
-A munkahelyen… a forgatáson.
-Mit keresett ő ott?
-Ő a főnököm felesége!
-Hogy milye?
-A felesége! Biztos vagy benne, hogy Bonnie Graham
a neve?
-Ezer százalék!
-Akkor haver, azt hiszem erről, csajról most le
kell mondanod!-veregettem átba.
-Nem Joseph, nem lehet! Biztos csak valami
tévedés!
-Nem hiszem, haver! De van egy ötletem!
-Mi lenne az?
-El kell most mondanom valamit, amiről eddig nem
tudhattál és kérlek, ne legyél mérges, hogy eddig nem mondtam el, mert, David
megfenyegetett!
-Az a féreg? Mivel?
-Tudod, hogy Davidnek felesége van, és emellett
van egy barátnője is, akivel kavar, de a felesége nem tud róla és szeretné, ha
ez így is maradna.
-Ki az a ribanc?
-Segítek… ismered és az én barátnőmet játssza!
-Emily?- húzta fel a szemöldökét.
-Igen!
-Így máris összeáll a kép, hiszen ha te játszod, a
barátját senki nem jön rá hogy az ő szeretője, ez nagyon ördögi, de egyben
zseniális! De várjunk csak ha Bonnie nem tudja, akkor meg kell, hogy tudja,
hiszen nem maradhat egy ilyen féreg mellett! Nem hagyhatom!
-Jól van Rómeó! Először is kell egy terv!
Caroline
szemszög:
Már napok óta nem beszéltem Josephhel, tudom, hogy
amit tettem helyes volt, mert nem tartozom az ő fényűző életébe, de mégis
nagyon hiányzik!
Teljesen elmélyedtem a gondolataimban, mikor
kopogást hallottam az ajtón és mikor megfordultam egy nem várt személlyel
találtam magam szembe.
-David?
-Helló Caroline! Hallom szakítottál Josephhel.
-Igen! Jött öröm táncot járni?
-Ugyan már tényleg ilyen gonosznak gondolsz? Csak
el akartam mondani, hogy köszönöm. Vagyis a köszönetem kicsit kézenfekvőbb-
majd átnyújtott egy borítékot és, ahogy belenéztem nagy meglepetés ért, ugyanis
egy köteg pénz lapult a borítékban.
-De lenne itt még valami! Szeretném, ha meggyőzné
Josephet arról, hogy az lenne a leghelyesebb, ha hallgatna rám, és Emilyvel játszanák még a gerlepárt.
-Játszanák? Vagyis, akkor valójában nem egy pár!
-Nem! Nagyon okos!
-De maga… miféle őrült maga?
-Csak előrelátó, édes! Nem ugyanaz!
Ha van valaki, akire hallgatni fog akkor ez te
vagy, csak hihetően add elő és minden problémánk megoldódik! Remélem, belátod,
hogy én tudok neked segíteni!
Nem tudtam
elhinni, hogy képes valaki ilyen érzéketlen és manipulatív lenni, miért hiszi,
hogy pénzért bármit megtehet?
Szerencsére
engem úgy neveltek, hogy ne hódoljak be az idióta és beképzelt embereknek!
Miután lejárt a munkaidőm azonnal Josephhez vettem
az irányt, tudtam, hogy furcsa lesz, hogy csak úgy megjelenek nála, de tudnia
kell kivel áll szemben és én segíteni fogok neki!
Ahogy a házához értem és becsengettem a szívem,
mint a gépfegyver kezdett el dobogni és azt hittem menten kiugrik a helyéről.
Majd az ajtó kinyílt és egy idegen állt előttem!
-Szia, Ian Somerhalder!
-Szia, Caroline Forbes, Joseph itthon van?
-Igen! Szólok neki! Addig gyere be!
-Köszi!
-Joseph!- kiabált és közben eltűnt ebben a
hatalmas házban. Gyere, Joseph épp most jött meg az isteni áldás!
-Milyen áldás? Miről hadoválsz…- és közben észrevett
engem. Már értem. Mit keresel te itt?
-Én… segíteni szeretnék!
-Mégis miben?
-Daviddel!
-Honnan tudod te ezt?
-Ma meglátogatott és ezt adta nekem –majd kivettem
a táskámból a borítékot, amiben a pénz volt és átnyújtottam neki.
-Mi az?
-Pénz! David adta!
-Miért?
-Azért, hogy meggyőzzelek érdemes rá hallgatnod,
és hogy Emilyvel el kell még játszanotok a párt.
-Vagyis tudod?
-Igen! És nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked!
-Semmi baj, igazából én sem hittem volna magamnak,
ezért is nem mondtam el neked!
-Értem. De komolyan mondtam, segíteni szeretnék és
visszavágni annak az őrültnek!
-Rendben. Áll az alku. - közben pedig felém
nyújtotta a kezét én pedig kezet ráztam vele majd bevezetett a főhelységbe ahol
Ian is tartózkodott. Nagyon szép volt. Joseph ízlése maximálisan tükröződött a
szobán. Egyszerű fehér, néhol barna mintával díszített falak. A bútorok antik
daraboknak tűntek és nagyon illetek a falhoz bár azoknak már merészebb
színösszetételei voltak. A hatalmas ablakok bevilágították a helységet és ezzel
jól középtérbe helyezve a festményeket, amiknek a festője nem volt számomra
ismert, de a kép az maga a csoda volt. Bámulatos ecsetkezelés és
színkombináció, nagyon feldobják a helységet. Ne feledkezzünk meg a csilláról
sem, ami a szoba közepéből nyúlt le és pont a dohányzó asztal felett lógott.
Egyszerűen mesébe illő szoba volt.
-Ian! Van még egy segítőnk!- mondta Joseph
-Igen! Kétség kívül a legcsinosabb tagja a
csapatnak!
-Te nagyon vicces vagy!
-Óóó és még őszinte is, máris kedvelem! Tudod
Joseph már sokat mesélt rólad!
-Igazán? És mit?
-Csupa jót!
-Akkor jó!- mondtam és közben nem tudtam nem
mosolyogni, de ahogy észrevettem Josephnek is hatalmas mosolyt ült ki a szájára
-Ian! Elég lesz!- komolyodott el.
-Én nem csináltam semmit!
-Koncentráljunk a tervre!
-Avassatok be, fiúk!
Bonnie
szemszög:
Reggel David magával hívott a munkába, aminek
nagyon örültem, legalább több időt tölthetünk együtt. Mindig szerettem vele
lenni, mert vicces és komolytalan, de mégis határozott és felelősségteljes.
A stáb forgatásán mindenki köszönt nekem, valaki
még beszélgetett is. Megismertem a híres Joseph Morgant, akiről a férjem már
annyit panaszkodott, de a „vádjai” alaptalannak
bizonyultak, ugyanis nagyon kedvesnek és aranyosnak tűnt.
Bár felettébb mód izgatta a kapcsolatom Daviddel,
de talán csak én vagyok ilyen paranoiás…
Majd szóba elegyedtem Emilyvel is, akiről ugyan
még nem sok mindent hallottam, de nagyon jó beszélgető partnernek bizonyult.
Aranyos lány, csak mintha valami miatt elkeseredett és szomorú lett volna. Mert
ahányszor csak ránéztem, mindig elbizonytalanodott.
Mikor hazaértem megszólalt a telefonom és egy
ismeretlen számot jelezett a kijelző. Felvettem és mikor beleszóltam egy mély,
akcentusos hang szólt a telefonba.
-Szia Bonnie! Joseph vagyok.
-Szia! Miben segíthetek?
-Szeretném, ha találkoznánk, mert szeretnék kérni
egy kis szívességet!
-Persze.
Hol és mikor?
-A
Central parkban 3 óra?
-Rendben.
Akkor ott!
Miután
letettem a telefont Caroline és Ian engem figyeltek és várták, hogy végre
megszólaljak.
-Mehetsz
Ian! El fog menni!
-Köszi,
haver!
Majd
hirtelen a csengőszó hangja zavart meg minket, de hiába találgattuk, ki lehet
az, nem tudtunk rájönni. Mikor kinyitottam nagy meglepetés ért, ugyanis David
állt az ajtóba. Mint mindig magabiztos tartása és drágábbnál drágább ruhája
volt a kelléke, az egyedi rolex órával, ami mindig ott ékeskedett a karján.
-Minek
köszönhetem a váratlan meglepetést?- kérdetem lekicsinylő hangsúllyal
-Csak
szerettem volna elmondani, hogy ma este ünnepséget rendezek az otthonomban és
szeretettel várlak, meg a kis barátodat is! És meg akartam tudakolni vajon
Caroline járt-e már itt?
-Igen!
-Óóó?
-Miért
vagy meglepve?
-Parancsolsz?
-Végül
is te küldted ide! De biztosíthatlak, hogy most már tényleg vége közöttünk! Ha
bár nem tartozik rád… Aki veled összeállna, az nem illi hozzám!
-Értem.
Akárhogy is, de örülök, hogy beláttad, hogy nem tatoztok össze. És remélem
akkor már a kis tervedről is, letettél, hogy valahogy kitudódjon az igazság
rólam.
-Persze.
-Rendben.
Itt vannak a meghívók!
-Kösz.
Mindenképp ott leszünk!
Bonnie szemszög:
Meglepett
Joseph hívása, de nagyon kíváncsivá tett, ugyan miben tudnék én segíteni neki?
Mikor
a parkba értem vártam, hogy Joseph szőke tincsei végre felbukkanjanak, de
helyette egy váratlan személlyel találtam magam szembe.
-Ian?- meglepődöttségnemben csak ennyit tudtam kinyögni
-Szia
Bonnie!
-Hogy
kerülsz te ide?
-Én
vagyok Joseph barátja!
-Milyen
véletlenek vannak!
-Tudom,
hogy férjnél vagy!- és eddig mosolygós arca teljesen komollyá változott
-Tudod…
nekem tényleg tetszettél, de közben rádöbbentem, hogy nem lenne helyes!-
magyarázkodtam
-Azt
hiszem, beszélnünk kell! Ezért is hívott ide Joseph!
-Hallgatlak!
Mi az?
-El
kell mondanom neked valamit Davidről, aminek nem fogsz örülni!
-Mi
lenne az?- kérdeztem újra most már kétségbeesetten
-Sétáljunk
egy kicsit!- és közben az útra mutatott
-Rendben.
De mondd már!- sürgettem, mert el sem tudtam, képzelni mi lehet az, amit
mondani akar
Ian szemszög:
-Davidnek
viszonya van!
Nehéz
volt kimondani, de tudtam, hogy ez a helyes, hiszen megérdemli, hogy tudja!
-Mi?
-Sajnálom!
Nem hazudok és nem is szeretnélek megbántani, csak azt akartam, hogy tudd!
-Ez
valami vicc?
-A
legkevésbé sem! Nézz rám! Figyelj! – és közben magam felé fordítottam. Nagyon
tetszel nekem, nem akarlak kihasználni. Tudnod kellett az igazságot, mert
megérdemled, és mert a barátaimnak szüksége van a segítségedre.
-Az
enyémre?
-Igen.
Gyere velem és mindent elmagyarázok!
-Hová
megyünk?
-Josephhez!
A bál estéje:
-Szia,
Joseph!
-David!
-Hol
hagytad Iant?
-Csak
később tud benézni, remélem nem baj?
-Dehogy.
Te is menj csak, szórakozz! De azért maradjon pia!
Bonnie?-
kérdezte David meglepetten, mikor meglátta, hogy az emeletről egy rövid, de
mégis elegáns koktél ruhában vonul le, közben pedig finoman simogatja a
korlátot.
-Szia,
David! Remélem nem baj, hogy én is itt vagyok! Tudom, hogy általában nem jövök
le, de most nem volt kedvem egyedül ülni odafent!
-Megértem.
Örülök, hogy lejöttél. Gyönyörűen festesz. Mulass jól!- majd megölelte Bonnie,
aki rám kacsintott jelezve, hogy az első rész teljesítve és én jövök
-Mulass jól te is David! Most pedig megyek és megkeresem
az egyik barátnőmet!
-Rendben.
Menj csak!
Láttam,
hogy Bonnie remekül intézi a dolgát, nincs szüksége a segítségemre, ezért
gondoltam megeresztek egy telefont Carolinenak, hogy vajon hol lehet már eddig.
Már kicsöngött a telefon, mikor megpillantottam az ajtóban egy földig érő fehér
csipkés ruhában, amiben lélegzet elállítóan festett.
-Gyönyörű
vagy, mint mindig!
-Köszönöm.
Gyere, menjünk, keressük meg azt a férget!
Nem
kellett sokat keresni Davidet, mert éppen a bárpultnál kérte sorba az italokat.
-Még
egyet!- biccentett a csaposnak, aki nagyon értette a dolgát
-David!
Hoztam még egy vendéget magammal, remélem nem baj!
-Nem,
persze hogy nem!
-Kit?
-Egy
bájos hölgyet!
-Na,
most már felcsigázott, ki lenne az a hölgy?
-Helló,
Caroline Forbes, emlékszik rám?- mikor meglátta Carolinet a hatalmas vigyor
rögön leolvadta képéről és egy dühös arckifejezés lépett a helyébe
-Már
megint itt? Látom nem könnyű eset.
-Igen
tudja, nem vagyok ám könnyen lerázható!
-Veszem
észre! Ezt még megbánja, arról biztosíthatom, a bocsánatomért fog könyörögni!
-Csak
azt bánom, hogy bármit is komolyan vettem abból, amit mondott nekem a múltkor!
És itt van a borítékja, adja olyannak aki, lefizethető!
-Óóó,
hát nem minden bokorba található, olyan ember aki, olyan manipulatív, hazug
féreg, mint maga!- és ezzel a szöveggel nyitott Ian, csatlakozva a
társaságunkhoz
-Hát
megérkezett a barátja is! Nagyon jó! Tudja, ha emberek, közé viszi a kis
szolgáját, nevelje, meg vagy egy pórázt rakjon rá legalább!- vágott vissza
David
És
ezzel be is telt a pohár Ian-nél, ugyanis egy akkorát lekevert Davidnek, hogy
fel sem tudott állni!- a teremben minden szem ránk szegeződött és nézték, ahogy
David a földön fetreng
-Maga
alattomos féreg! Átverte a feleségét és mellette még szédíti azt a tyúkot is!-
mutatott Emilyre
Milyen ember az aki, ennyit hazudik?
-Maga
egy eszetlen, idegbeteg! Ne legyen már ilyen naiv!
Bonnie
tud mindenről, csak azt nem tudja, hogy Emily az! Évek óta tudja, hogy nem
vagyok vele boldog, de nem érdekelte. A nevét sem akarta tudni, az ön szavaival
élve annak a tyúknak!
-Csak
hazudik, hogy mindig!- mondta Joseph és közben a vállamra tette a kezét, hogy
lenyugtasson
-Nézzék,
tudom, hogy sok mindenben hazudtam, de megesküszöm, hogy Bonnie tud mindet! –
és közben pedig feltápászkodott a földről, megigazította az öltönyét és egy
pohár whiskyvel a kezében elsétált.
Jobban
teszik, ha hisznek nekem!
Emily szemszög:
Nagyon
örültem a ma esti partinak, de mikor megláttam, hogy David felesége is jelen
van, nagyon elbizonytalanodtam, tudtam, hogy David szeret, de ha a felesége itt
van, akkor kizárt dolog, hogy együtt legyünk! Ami még nagyon meglepetésként ért,
hogy miután befejezte a bájcsevejt Daviddel, azonnal felém igyekezett. Azt
hittem csak képzelődöm, mikor megállt előttem.
-Szia,
Emily! Nem zavarlak?
-Szia
Bonnie! Nem, persze!
-Mondd
csak, mióta van viszonyod a férjemmel?
-Mi?-
teljesen meglepődtem és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben
-Jól
hallottad?- mondta teljesen magabiztosan
-Én…
nem!
-Kérlek,
ne tagadd, semmi értelme, mindenről tudok! Nos?
-Fél
éve, kb.- vallottam be őszintén és közben a földet fürkésztem, mert egyszerűen
képtelen voltam a szemébe nézni.
-Értem.
És szereted?
-Biztos,
hogy nekü…
-Csak
válaszolj!- mondta dühösen
-Igen!
Azt hiszem igen! – nem tudom mi ütött belém, de muszáj volt végre Bonnienak is
megtudni az igazat, nem így terveztem, de így alakult!
-És
mind végig tudtad, hogy házas, de téged ez nem érdekelt?
-Tudtam,
és eleinte kerültem és küzdöttem az érzéseim ellen, de beleszerettem!
-Ő
közeledett feléd?
-Igen!
De miért kérdezi ezeket tőlem?
-Óóó,
csak diktafonra veszem!- majd megmutatta a diktafont, amit eddig elrejtett
előlem
-Hogy
mit csinált?- kérdeztem, nagyon meglepődtem és végül eljutott a tudatomig,
miért is csinálta… Ki akarja rúgatni, nem igaz?- kérdeztem magabiztosan, mintha
megszállt volna valamilyen földöntúli bátorság
-Okos
kis fruska vagy, nem mondom!
-Ne,
kérem!- könyörögtem neki egyből mikor hátat fordított nekem
-Nézd,
én nem bosszúból teszem, csak az, akibe beleszerettél nagyon rossz ember és megérdemli,
hogy végre leleplezzük!
-Leleplezzük? Josephék? Az ő kezük van a
dologban, igaz?
-Igen!-
vallotta be nemes egyszerűséggel
-Vegyél
végső búcsút Davidtől!- semmilyen érzelem nem érződött a hangjában és tudtam,
hogy komolyan beszél, ezért rögtön David keresésére indultam
Ian szemszög:
Nem
tudtam hihetek-e Davidnek. Állandóan hazudott, ahányszor csak az érdeke
megkívánta, de most elég hihetően beszélt és úgy döntöttem megkockáztatom és
rákérdezek Bonnienál.
-Bonnie,
várj csak!- siettem mikor végre megpillantottam a nagy tömegben.
-Igen?
-Te
tudtad igaz?
-Miről
beszélsz?
-Mind
végig tudtad, hogy David megcsal, és mégsem tettél, ez ellne semmit. Miért?
-Én…
-Mondd!
-Mert
fiatal voltam, mikor találkoztunk és beleszerettem Davidbe, azóta mind ketten
megváltoztunk, de nekem rajta kívül nem maradt senkim. A szüleim elhagytak és a
nagyszüleim, akik felneveltek már azelőtt meghaltak, hogy David megismert
volna. Csak ő maradt nekem. Az hogy megcsalt nagyon fájt eleinte, majd ahogy
telt az idő rájöttem, hogy nincs olyan kapcsolat, ami egy idő után ne ide
fajulna el. Ezért úgy döntöttem vele maradok. Mert akárkivel is van, attól még
az én férjem és szeret engem!
-És
akkor miért gondoltad meg magad?
-Ahogy
megláttam Josephet és Carolinet rájöttem, lehet még jó kapcsolatom és aztán,
ahogy veled beszélgettem, rájöttem, hogy már meg is találtam azt a személyt,
aki talán úgy nézhetne rám egy nap, mint ahogy Carolinera Joseph.
-Miért
nem mondtad el?
-Mert
szégyelltem!- majd lesütötte a szemét
-Te
kis butus!- mondtam, majd az álla alá nyúltam és megemeltem az állát, amíg bele
nem nézett a szemembe.
-Tehát
ez azt jelenti, hogy nem haragszol?- kérdezte én, pedig közben egyre csak az
ajkai felé közelítettem, majd birtokba vettem és úgy csókoltam, mint eddig még
senkit.
-Azt!-mondta
nevetve mikor kiváltunk a csókból
Majd
újra, és újra megcsókoltam, de ezúttal sokkal szenvedélyesebben. De csókunkat
Joseph és Caroline aggódód hangja zavarta meg.
-Mi
történt?- kérdeztük azonnal
-David
történt!
-Mit
csinált már megint?
-Emily
azt mondta, hogy elmondta neki a diktafon dolgot és nagyon ideges lett. Rögtön
kiszaladt a teremből azt kiabálva, hogy ezt
még megbánják! Azt mondta még soha nem látta ilyen idegesnek, és hogy
valami őrültséget fog csinálni, ha nem állítjuk meg!
-Hogy
mi? De hisz azt sem tudjuk, hol lehet?
Majd
megcsörrent Joseph telefonja és mindenki elhallgatott azonnal, várva, hogy
kiderüljön, vajon ki lehet a hívó fél
-David
az!
-Vedd
fel!- kiabálta Caroline idegesen
-Halló?
-Szia,
Joseph! Ide adnád nekem a bájos Carolinet egy pillanatra?
-Mit
akarsz te tőle?
-Mit
akar?- kérdezte Caroline most már aggódva
-Veled
beszélni!
-Add
ide! Igen?- szólt bele azonnal
-Szia,
édeske!
-Mit akar tőlem?