2013. június 28., péntek

Váratlan fordulat


8. fejezet


"A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor feladnánk, akkor valami csodás történik"

 



Ian szemszög:

Először nem voltam elragadtatva az ötlettől, hogy Joseph nélkülem jelenjen meg bárhol vagy a beleegyezésem nélkül elvállaljon bármit, de ha olyan lányról van szó, aki tetszik, neki akkor nem szólhatok bele. Mint a barátja kimaradok belőle, és mint a menedzsere imádkozom, hogy ne csináljon semmi hülyeséget!
A gondolataimba mélyedve vezettem haza, szerencsémre nem volt túl nagy a tömeg az utcán épp, hogy csak néhány kocsi jött velem szembe alkalom-adatán.
Viszont a gondolataiból egy éles dudaszó zökkentett ki és mikor felnéztem az útra magam elé és láttam, hogy az eddig láthatatlan kocsik mind előttem sorakoznak nagyon meglepődtem. A féket olyan erősséggel nyomtam, hogy azt hittem mindjárt az aszfalton kell futnom, de szerencsére meg tudtam állni és a kocsim is épségben megúszta. Majd megéreztem a mögöttem lévő kocsi csapódását, ahogy egyenesen a lökhárítómba ütközik.

-Mi a fene?- kiabáltam azonnal és kiszálltam a kocsiból becsapva a kocsi ajtaját
-Mi ütött beléd?- kérdezte tőlem a feldühödött nő és ő is kiszállt a piros kocsijából
-Belém? Te jöttél az én kocsimnak!
-Mert te későn fékeztél!
-Na, jó, bevallom, hogy hibás vagyok, de te is!
-Mi? Én?
-Igen! Belehajtottál a drága kocsimba!
-Na, jó, egyezzünk meg, hogy mindenki a sajátját javíttatja és mindenki megy a saját útjára.
-Jó.
-Jó.
-Várjon! Itt a számom, ha mégis akadna valami komplikáció és… tudja.
-Rendben. Itt az enyém és köszönöm Mr.…
-Somerhalder, de szólítson csak Iannek
-Bonnie, Bonnie Graham, nagyon örültem, de most mennem kell, de vigyázzon, ne ütközzön most már senkibe…
-Vigyázni fogok, de maga se tegyen károsra több autót, rendben?
-Rendben, viszlát!
-Viszlát!

 

Bonnie szemszög:

A kocsimat nem érte nagy kár, de a pasit, aki csak nem tönkre tette, nem tudtam a fejemből kiverni.
Mielőtt haza vettem volna az irányt elmentem a szerelőhöz és megnézettem mindenét az én gyönyörű, piros angyalkámnak.

-Szia Luke!
-Szia Bonnie! Hogy vagy? Mi baj a kocsival!
-Valakibe belehajtottam és egy kicsit megsérült! Megnézed?
-Persze! De nagy baj lenne, ha ma ez itt maradna, és csak holnap reggel jönnél vissza érte?
-Jó! De hogy jutok haza?
-Hívjak egy taxit?
-Igen azt megköszönném!
-Rendben várj itt és mindjárt visszajövök!
Pár perccel később tényleg visszajött és a taxi is hamar megérkezett így rögtön haza is indultam.
-Szia Luke! Nagyon köszi!
-Szívesen, szia!
Nem laktam messze és mire felocsúdtam már ott is voltunk a házam előtt. Az úton végig a szürke autós férfi járta az eszembe. De muszáj volt elesegetnem ezt a gondolatot.
Mikor beléptem az ajtón és körül néztem a hatalmas lakásban minden olyan üres volt. Megint csak egyedül voltam.

Ian szemszög:


Haza hajtottam, de eszembe jutott Joseph és hogy ma volt azzal a különleges lánnyal, ezért gondoltam felhívom és megtudakolom, vajon hogyan alakultak a dolgai.
Tárcsázni kezdtem a számát majd a megszokott, mély, akcentusos hangja szólt bele a telefonba.
-Igen?
-Szia, haver, mizu?
-Semmi.
-Milyen volt az este?
-Jó.
-Csak jó?
-Figyelj most nincs kedvem beszélgetni úgy, hogy most inkább leraknám, jó?
-Jó, de először is mondanom kell valamit, találkoztam egy lánnyal, aki megtetszett és… Joseph, Joseph? Ott vagy?
-Itt vagyok, és nagyon örülök neked!
-A neve Bonnie Graham.
-Figyelj, Ian tényleg nagyon örülök, hogy boldog vagy, de most mennem kell! Nagyon sajnálom. Holnap megbeszéljük.
-Szia, pajti!
-Szia!
Miután leraktam Josephet elkezdtem Bonnie telefonszámát is tárcsázni, hogy elhívjam valahova, de nem vette fel, ezért úgy döntöttem majd holnap újra próbálkozom.

Joseph szemszög:

Mikor megszólalt a telefon, hogy Ian keres fel sem szerettem volna venni, mert tudtam, hogy Carolineról fog kérdezni, de végül megtettem, mert nem akartam megbántani.
Örültem, tényleg örültem, hogy van vagy lesz végre valakije, mert ha valaki megérdemli, akkor az ő!
Nem tudtam most ennek örülni, ezért, mint a legjobb barátja kudarcot vallottam, de úgy éreztem ez az ügyet most Carolinenal rendbe kell hoznom először.
Nem tudtam rájönni, hogy Emily ellen, mit tehetnék, hiszen mindent, amiért én és a barátaim harcoltunk nem teheti tönkre csak úgy egy önimádó, hazug ribanc.
Carolinenak meg kell tudnia az igazságot csak nem tudom, mi az, ami miatt hinne nekem.
Mikor reggel felébredtem a fejem hasogatott és felkelni sem volt kedvem. Majd megcsörrent a telefonom és a kijelző szerint David keresett már vagy ezerszer.
Elkezdtem tárcsázni a számát, míg egy dühös hang végül bele nem szólt a telefonba.
-Mi a fenét csináltál eddig? Mindenki rád vár!
-De, hát miért? Nincs is ma… óóó… Máris indulok!
-Siess!
Gyorsan átöltöztem majd pedig szaladtam is a garázsba, hogy elindulhassak.
Ahogy gyorsan felbődült a motor hangja és váltott rögtön százra, úgy gondoltam pillanatokon belül ott is leszek.
Mikor beléptem a forgatásra már mindenki a helyén volt, viszont volt egy ember, akit nem ismertem, egy gyönyörű nő állt David mellett, a többiek szerint a felesége. Nem sűrűn lehetett együtt látni őket, főleg mivel Davidnek már van más valakije. Mikor viszont oda akartam menni, bemutatkozni puha mégis magabiztos fogást éreztem a karomon és mikor megfordultam Emilyvel találtam magam szembe.

 

-Szia, szépfiú!
-Én nem David vagyok, engem ne becézgess! Miért nem mész és mutatkozol be a feleségének? Biztos szívesen megismerné élete megrontóját!
-Nagyon vicces! És hol van a kis Caroline? Még mindig úgy imád?
-Te is benne voltál, igaz? Te kis manipulatív, számító, ribanc!
-Nem Joseph, csak tudok magamra vigyázni és a „barátnőd” veszélyt jelentett, ezért őt kizártam a játékból!
-Veszélyt jelentett? Kinek Davidek vagy neked?- tudtam, hogy ezzel érzékeny pontot találok el, de szemrebbenésnyi kétségem sem volt afelől, hogy megérdemli
-Jól van, egy pont oda, szépfiú! Ami az ő érdeke az az enyém is!
-De honnan vagy ilyen biztos benne hogy tényleg szeret téged?
-Tudom, abból, ahogyan rám néz!
-De egy nős férfi néz rád, Emily!
-Nem választhatod meg, hogy kit szeretsz! Épp úgy ahogy Caroline szeret téged, látni abból, ahogyan rád néz!
-Komolyan? Akkor mi volt az a kis műsor tegnap?
-Én nem akartalak megfosztani a boldogságtól csak, tudtam, ha ti együtt maradtok, a sajtónak nem kell már sok idő, hogy megtudja és akkor lőttek a kamu kapcsolatunknak.
- Nem is vagy te olyan rossz Emily.
-Kösz, szépfiú!- mondta nevetve
-Most komolyan?- és már én sem tudtam megállni, hogy nevessek
Nem gondoltam, hogy most már jóba leszünk Emilyvel, mert még az is lehet, hogy ez is csak egy újabb trükk, de szerintem nem olyan gonosz, mint amilyennek mutatja magát és talán idővel majd megértem mit, miért csinált. Majd eszembe jutott, hogy hova is igyekeztem. Köszöntem a titokzatos feleségnek, akihez az imént indultam. Szép nő volt és jelét sem láttam annak, hogy utálná vagy megvetné Davidet, mert nagyon jól elvoltak együtt, szóval biztos, hogy nem tud Emilyről.
-Helló, az én nevem Joseph, Joseph Morgan!
-Szia, Bonnie Graham vagyok!


2013. június 23., vasárnap

Díj

Nagyon szépen köszönöm a díjat Regina, nagyon szép!



10.dolog magadról.(Írj 10 dolgot magadról) 

-A barátnőm sokszor Nikának hív
-Nagyon reménykedek a  Klaus&Caroline párosban
-Palacsintát reggeliztem
-Ez azon kevés ételek egyike, amit el tudok készíteni
-Nem tudok főzni
-barna szemem van
-Nem tudok énekelni
-Kedvenc  színem a lila
-Imádom az állatokat
-ÉS az egyik kedvenc filmem a Csúf igazság


 Kérdések. (Válaszolj 10 kérdésre)


1.Mióta írsz blogokat?- április óta
2.Milyen sorozatokat nézel?-  mindenféle, pl. vámpírnapló, buffy, dadus, Jóbarátok , Gossip Girl, 90210, így jártam anyátokkal,
3.Olvasod a blogom?- igen és nagyon szeretem
4.Kedvenc film?- nász-ajánlat

5.Tetszik a blogom?-igen
6.Mit szeretsz csinálni szabadidődben?-blogolni, olvasni, írni
7.Van kedvenc énekesed, és ha van ki az?- nincs
8.Játszol valamilyen hangszeren?- nem!
9.Hány éves vagy?- bocsi, de ez személyes kérdés, remélem senki nem haragszik meg ha nem válaszolok rá
10.Miért kezdtél el írni?- mert egyik este egy jó történettel álmodtam és úgy gondoltam kár lenne kihagyni az esélyt, a barátnőm pedig a blogolásra bátorított

Kérdezz.( Tegyél fel 10 kérdést)

-milyen színű a hajad?
-mikor keltél ma fel?
-ég vagy föld?
-hordasz karórát?
-van szerencse betűd?
-tudsz angolul?
-el akarsz egyszer jutni Párizsba?
-találtál már hat levelű lóherét?  
-Kedvenc virágod? 
-London vagy Párizs? 

 Küld tovább 10 blognak!


Kaptam egy Díjat Mufurckától ,amit nagyon imádok.
A  vámpírnaplók, és a hozzá tartozó sztárokkal, illetve a The Original's-al foglalkozó oldalak kapnak egy minősítő díjat. Én a középfokot kaptam meg és nagyon örülök neki.

 Részt vettem egy blogversenyen is, amin sajnos nem értem el helyezést, de egy nagyon szép emléklapot viszont kaptam Vivientől.

Nagyon szépen köszönöm Larry, nagyon imádom!


Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Kérdésekre válaszolni!
3. 11 kérdést feltenni!
4. 11 embernek küldd tovább a díjat!

1. 11 dolog magamról

-imádok rágózni
-imádok olvasni
-most írtam egy új novellát
-a valaha volt kedvenc lány nevem az Emma
-narancssárga a bútorom 
-imádom a kirakóst
-van egy pillangós csattom
-tegnap vásárolni voltam
-imádom a jegeskávét
-kedvenc virágom az orchidea
-kedvenc kutyfajta:tacskó

2.Válaszolj!

-Szereted a jégkását?- imádom!!
-Vannak testvéreid?-nincs
-Milyen nyelveket beszélsz/tanulsz?-angol és egy kis ideig német
- Milyen nyelveket szeretnél beszélni?-angol és talán francia
-Hány éves vagy?- magányügynek tartom és remélem senkinem haragszik meg ha nem mondom meg
-Mi a kedvenc ételed?-spagetti
- Mi az, amit először megnézel más blogokon?-fejléc
-Milyen típusú filmeket szeretsz nézni?-romantikus, fantasy, dráma
- A filmeket letöltöd vagy megnézed moziban?-letöltöm
- Melyik az a netes oldal, amit a legtöbbször nézel?-blogger
- Van kedvenc könyved, ha igen melyik és miért?- Réztábla a kapu alatt
 3. Kérdéseim

cd vagy dvd?
kék vagy zöld?
kedvenc virág?
szerelmes vagy most éppen?
mikor kezdtél el érdeklődni az írás után?
legjobb barátnőd neve:
melyik évszak a kedvenced?
rózsa vagy orchidea?
-könyv vagy blog?
One direction vagy Juston Bieber?
van naplód?

4. Akiknek küldöm

Vivien
Bogi
Lora
Erika
Eni
Follow your dreams
Bonnie
Dama
Vinita
Dorcsika58 
Dudi

2013. június 22., szombat

Ez nem az, aminek látszik



7. fejezet


„Van, mikor egy ember olyan vonzalmat ébreszt bennünk, hogy mikor a közelébe vagyunk, elgyengülünk, és az eszünk harcol ellene, de tagjainkban érezzünk azt a mérhetetlen vágyat iránta, ami elöl, hiába menekülnénk, hisz úgy sem tudunk, mert a szívünk diktál, és az akarat már mást is mond.”




Joseph szemszög:

Haza vezettem és mikor beparkoltam a garázsba a fekete kocsim a többivel egy vonalba, észrevettem, hogy egy másik kocsi is itt van, ami nem az enyém. De ismertem a tulajdonosát…

-Ian!

És mikor pont a bejárati ajtó kilincse után nyúltam volna az ajtóm magától kinyílt. Ian nyitotta ki.
-Csak, hogy itt vagy!
-Itt, de már nem sokáig, késésben vagyok!
-Ááá persze a titokzatos estélyről?
-Nézd, én csak elígérkeztem valakinek és szeretnék elmenni… nélküled!
-Értem, értem én… lány van a dologban, igaz?
-Nem!-tagadtam le egyből és közben hátat fordítottam neki
-Hazudsz! -mondta és közben letörölhetetlen mosoly ült ki az arcára
-Na, jó talán, de most menj, mert tényleg késésben vagyok
-Jó, de ne hidd, hogy ennyi, mert ezt még megbeszéljük!
-Jó! Jó, csak menj már!
Már majdnem elhagyta a nappalim mikor visszanézett és ezt mondta:
-Ja és Joseph, szerezd meg a lányt! – majd egy utolsó mosolyt villantott és kisétált az ajtón.
Mikor kiléptem nem akartam elhinni mit látok, egy limuzin volt a ház előtt. A kocsiból kiszállt egy férfi és odajött hozzám azt mondta van egy üzenete számomra Iantől:
-Mindent bele!

Elmosolyodtam és megveregettem a férfi vállát, aki a sofőröm lesz egész este.

 

Mikor leparkoltunk az épület előtt, a bál színhelyén, rögtön kiszálltam és megpillantottam Carolinet a bejárati ajtó mellett. Egy kék földig érő estélyi ruhában volt, egyszerűen tökéletesen nézett ki. Gyönyörű volt.
Egy mosoly jelent meg az arcomon, és amikor láttam, hogy ő is észrevett és felém közeledik a szívem hevesebben kezdett verni. Azt hittem mindjárt kiugrik a helyéről.
-Szép autó!- mondta mosolyogva
-Köszi! Ajándék volt.
-Óó, nagyon… figyelmes ajándék – mondtam már szinte nevetve, mert gondolom neki ez nem egy megszokott ajándék.
-Bemenjünk?- kérdeztem és közben felém nyújtotta a karját.
-Persze.
-Ha nem lenne egyértelmű, lenyűgözően festesz- mondtam és közben rá mosolyogtam
-Köszönöm, te is jól nézel ki.
-Ó, én csak felkaptam valamit…
-Óóó! Értem.

Caroline szemszög:

Mikor beléptünk a terembe minden szem ránk szegeződött. Erősebben belekaroltam Josephbe, aki biztosan olvasott a gondolataimban, mert még közelebb szorított magához.
Majd a főnököm villámsebességgel közelített felénk, én menekülni akartam, de nem láttam semmilyen kiutat sem.
Joseph egy biztató mosoly küldött felém és azután udvariasan kezet fogott vele.
-Jó estét, uram!
-Nagyon gyönyörű ma este, Caroline! És Joseph, örülök, hogy el tudott jönni és megtisztel minket a jelenlétével.
-A mellettem lévő bájos hölgyet illeti az elismerés!
-Ebben az esetben, minden tiszteletem a hölgyé - majd kezet csókolt és egy másik társasághoz sétált át, ahol gazdagabbnál gazdagabbak beszélgettek egymással.
Fellélegezhettem, hogy nem kell tovább elviselnem a jelenlétét és végre élvezhetem is a mai estét.

-Na, látod a nehezén már túl is vagyunk!
-Igen, köszönöm. Bár ha még egyszer visszajön, nem tudom, mit csinálok.
-Mondja csak, Miss.Forbes megtisztelne engem egy tánccal?
-Ezer örömmel, uram!
Majd Joseph illedelmesen kezet csókolt és a tánc parkett felé vezette minket. Nem ez volt az első táncunk, de ugyanolyan bizsergető érzést keltett, mint a legelső alkalom.
-Tudod, ha ennyire nem szereted a főnököd, miért nem hagyod ott a munkát?
-Én szeretem a munkám, és, hogy a főnökömért nem vagyok oda, nem fogja ezt elrontani.
-Megértem. – nyomott egy puszit az arcomra. - Elmegyek, hozok egy kis innivalót, jó?


Joseph szemszög:

Próbáltam a rengeteg ember között úgy elmenni, hogy senkit se lökjek meg, de nem túl nagy sikerrel, ugyanis elég zsúfolt volt a terem.
Majd megpillantottam az asztalt, amin mindenféle inni és ennivaló volt. Éppen mikor befejeztem volna a töltögetést valaki belém ütközött, először nem is hederítettem rám, de mikor észrevettem, hogy ki az megfagyott bennem még a vér is.

-David?
-Helló pajti, hogy mulatsz?
-Mit keresel itt?
-Bulizunk! Ugyan mi mást?
-Hogy hogy mi?
- Én és Emily.
-Ő is itt van? Együtt jöttetek?
-Dehogy is, haver, gondolkodj már! Én nős vagyok! Elfelejtetted?
-Hát persze! Nekem most mennem kell, de ha bármi olyat csinálsz, ami nem tetszik, akkor holnapra keresned kell egy másik főszereplőt!
-Óóó csak nem vagy, olyan hülye, hogy megfenyegetsz engem?– mondta kihangsúlyozva az engem, szót és közben megeresztett egy gúnyos mosolyt
-Úgy néz ki, de! Most megyek! Mulass jól!
-Meg lesz!

-Szia, gyönyörű! Meghoztam az italt!
-Hol voltál eddig?
-Csak sokan voltak és eltartott egy darabig. Táncolunk?
-Megint?
-Persze.
-Ez a kedvenc számom!- mondta és odahúzott a parkett közepére


Vidáman táncoltunk mikor David odajött hozzánk és Carolinenal szeretett volna táncolni.
-Lekérhetem a gyönyörű hölgyet?
Én rögtön Caroline néztem és jelezni próbáltam neki, hogy ha nem akar, nem kell, de ő beleegyezőleg bólintott.

-Köszönöm. És ne aggódj Joseph, Caroline biztonságban lesz!

Magukra hagytam őket, de valahogy úgy éreztem nem kellene kettesben maradniuk, ezért tálról figyeltem, ahogy beszélgetnek. Mikor erős parfüm illat csapta meg az orrom, és ahogy megfordultam Emilyvel találtam magam szembe.

 

-Szia, édes! Hiányoztam?- kérdezte tőlem rögtön, ahogy megfordultam
-Ne legyél ilyen közönséges Emily, nem állj jól neked! Mire készültök?
-Nem értem miről beszélsz!- görbítette le a száját és közben pedig a nyakkendőmmel kezdett játszani.
-Ne játszd nekem a hülyét! Nem vagy olyan buta, mint amilyennek tetteted magad!
-Óóóó igazán! Milyen aranyos, szóval ilyen hamar kiismertél?– kérdezte költőien és közben pedig egyre közelebb jött hozzám.
-Ne érj hozzám! És bármire is készültök, Daviddel verd ki a csinos kis fejedből, mert ha nem megesküszöm, hogy tönkre teszlek, és nem marad semmid! Úgy hogy, csak hagyd békén Carolinet. Megértetted?

-Milyen romantikus? Te vagy a hős lovagja, aki megmenti őt a sok gonosz és rossz dologtól? Majd meglátjuk, mert lehet, hogy ennek a mesének szomorú vége lesz!- mondta majd pedig önelégülten elsétált.

-Várjon, várjon, hölgyem!- kiabált a mellettünk álló ember egy kamerával a kezében
-Igen, uram? Mit szeretne? –kérdezte Emily egész más hangsúllyal, mint ahogy az előbb hozzám beszélt.

-Egy képet, Mr. Mikaelsontól úgy tudom, maguk együtt vannak és szeretnék egy képet csinálni a párról. Az biztos, hogy önök ketten címlapra kerülnek és nagy esélyük is van az év pár címének elnyerésére is!

-Óóó ez esetben kapjon le minket!- mondta Emily fülig érő mosollyal

-Várjon, egy pillanat, beszélhetnék Miss. Vancamppel egy kicsit négy szemközt.

-Persze, nyugodtan, uram.- vágott fancsali képet.

-Mi a fene ütött beléd? Nekem van már párom.

-A kis szőke. Ó, ugyan már? Te sem gondolhatod ezt komolyan!

-Nagyon is komolyan gondolom!

-Na, jó, elmondom, másképp. Meg kell csinálnod a képet, mert úgy kell tűnnie mintha mi, járnánk és, így megmarad a szeretteid állása és a karriered. Vetted?- dühödött fel.

-Igen.

-Akkor nagy mosolyt és úgy ölelj, mintha ez lenne a legszebb nap az életedben!
-CSÍZZZZ!
-Rendben köszönöm! Minden jót!
-Mi köszönjük! – kiabált a fényképész után Emily. Most megyek, majd még látjuk egymást szépfiú!
-Viszlát Emily!- mondtam szarkasztikusan.

*

-Joseph!- kiabált nekem David a terem másik végéből, én pedig már csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mikor lesz már ennek az estének vége, ugyanis elegem volt már álszent kis dögből meg a parancsolgató siker mániásból.

-Mi van?
-Beszéltem a bájos Carolinenal és úgy tűnik nem fognak túl jól alakulni a dolgaitok. Sajnálom.
-Ezt hogy érted? Hol van?
-Elment.
-Miért? Mit mondtál neki?- markoltam bele az öltönyébe.
-Lassan a testtel, barátocskám. Csak az igazat! Hogy Emily és te egy pár vagytok!
-Egy szemét rohadék vagy, aki egyedül és magányosan fog meghalni!
-Ne túlozz, csak nem szeretem, ha megfenyegetnek! Remélem tanultál belőle!
-Még meglátjuk! Egyébként a kis szajhád is vár rád, meg kéne kicsit nevelned és csak úgy emberek közé vinni. Ha megbocsátasz, nekem mennem kell! Majd találkozunk!
-Arra mérget mehetsz, haver!

Az épület még mindig teljesen dugig volt, ezért nem volt egyszerű még kijutni sem, de mikor végre kimenekültem elkezdtem keresni Carolinet.
Észrevettem, ahogy sétál már elég távol járt, de futással be tudtam érni.
-Caroline!

Caroline szemszög:

Furcsa volt, David nagyon érdekes embernek tűnt, ahogy átkarolt nagyon emlékeztetett Joseph-ra kivéve hogy az ő érintésére nem borzongott meg a hátam. Ahogy táncoltunk próbáltam beszélgetni vele, hogy ne legyen, kínos csend közöttünk.
-Na és kivel érkezett a mai estére?
-Egyedül, a feleségem ma este úgy döntött inkább otthon marad és pihen.
-Értem.
-Tudja, maguk nagyon szép párt alkotnak Joseph-hel, nagyon sajnálom, hogy már foglalt!
-Hogy érti? Ki foglalt?
-Hát Joseph… Nem tudta?
-Miről beszél?
-Hát Emilyről, nézze csak!- mutatott közben Josephre és Emilyre, aki éppen összeölelkezve pózolt a kamerának.
-Biztos vagyok benne, hogy nincsenek együtt, Joseph elmondta volna!- mondtam magabiztos hangon.
-Igen lehet, hogy igaza van, de akkor is nézzen magára! Látni lehet!
-Mire célozgat?
-Hát arra, hogy maga nem közénk való! Felvehet egy meseszép ruhát és egy méreg drága cipőt, de attól még nem lesz ide való!
-Már megbocs…
-Ne, ne hazudjon magának! Egy szegény kis fruska, aki egy rövid időre beléphetett egy álomvilágba, de ettől maga még nem válik a részévé! Ahogy Joseph is mást érdemel! És ha bármi valódit is érez, iránta hagyja neki, hogy megtalálja a megfelelő lányt, olyat, aki hozzá való! Pl. olyat, mint Emily!
-Köszönöm, hogy felvilágosított! De szerintem Josephhel tudja dönteni, hogy kivel, szeretne lenni!
-Örültem, hogy megismerhettem! De azért gondolja végig, amit mondtam, nehogy megbántódjon!
-Viszlát!- mondtam durcásan, elképesztő egyes emberek milyen otrombák tudnak lenni.
Nem vallottam volna be senkinek, de valahol úgy éreztem igaza van és hagynom kéne, hogy Joseph olyannal legyen, aki olyan híres és gazdag, mint ő. Így amilyen gyorsan csak tudtam ki akartam innen jutni és elfutni.
Rögtön a kijárat felé vettem az irányt, de gyalog indultam haza, mert úgy éreztem ki kell egy kicsit szellőztetnem a fejem.
Aztán meghallottam, hogy valaki az én nevemet kiabálja, és ahogy megfordultam észrevettem, hogy Joseph az.
-Ne most!- majd levettem a magassarkú cipőt, mert már nem tudtam elviselni a szorítását.
-Mi történt? Miért mész el?
-Nem vagyok én ide való.
-Miért? Ki mondta neked ezt a hülyeséget?
-Nem számít ki mondta csak az, hogy igaza volt és most elmegyek!
-David volt igaz? Ő kavarta meg a fejed?
-Igen. – ismertem be majd megtorpantam és szembe fordultam vele.
-Ne hallgass rá! Csak engem akar bántani
-Miért?
-Nem mondhatom meg, de hinned kell nekem!
-Miért kéne, mert azt is elmondtad, hogy együtt vagy Emilyvel!
-Nem vagyunk együtt, ez elég bonyolult, de ha meghallgatsz, akkor elmondok mindent.
-Nem, Joseph nekem most mennem kell és szeretném, ha nem követnél és békén hagynál! - Viszlát, Joseph!-majd adott egy puszit az arcomra és elsétált…



2013. június 20., csütörtök

Emléklap

Nagyon szépen köszönöm ezt a csoda szép emléklapot xD -nek! Egyszerűen imádom!A kedvenc szereplőmet ábrázolja és nagyon tetszik!


2013. június 13., csütörtök

Claire szülinapja

Boldog szülinapot Claire Holtnak, aki Június 11-én ünnepelte 25.-ik szülinapját!


Egy álom vége?-Novella



Remélem tetszeni fog!És nem sokára jön majd a Álmaim ne továbbja új része is!


A nevem Ally Clark és egy teljesen átlagos tinédzser lány vagyok.
Már 8 éves korom óta csak arra vágyom, hogy profi balett táncos legyek. Híres és elismert lánynak lenni.
Most töltöttem be a 16-ot nem is olyan régen és a szüleim szerint szinte semmit nem változtam. Ugyanaz a bátor, életvidám, álmodozó lány vagyok, aki akkor voltam.
Az egyik teljesen megszokott napomat kezdtem: suli majd pedig a balett óra. Minden nap volt balett oktatás, de én sosem tudtam megunni. Minden lépést egyre jobban élveztem és minden forgással egyre közelebb éreztem magam a sikerhez. Az oktatóm szerint mindenkinél keményebben dolgozom a csoportból és nagyon tehetségesnek is tart. Ha valaki az ő véleményét kérdezné, akkor mindenképp engem ajánlana.

A sulinak már vége volt és haza indultam már éppen letettem volna a lábam az útra mikor meghallottam, hogy valaki az én nevemet kiabálja.
- Ally!
Hirtelen 180-os fordulatot vettem, de aztán már csak egy dudálást halottam és egy éles fékezést. Teljesen lefagytam és úgy éreztem mintha a lábam a földbe gyökerezett volna. De szerencsémre valaki a megmentésemre sietett. Hirtelen erős karokat éreztem a vállamon és arrébb lökött, én pedig a földre estem ő pedig rám.
Egymás szemébe néztünk majd hirtelen minden elsötétült… elájultam
A következő dolog, amire emlékszem, hogy mindenki körül áll és a helyes fiú, aki megmentett pedig a mentőket próbálja elérni.
Mikor meglátta, hogy ébredezem közelebb hajolt és oda suttogta, nekem:
 - jól vagy?
-         igen, csak fáj a lábam….Aúú a bokám!
-         Megnézem. Jó?
-         Rendben.

Majd megjelent egy tanár, aki rögtön kérdezgetni kezdett és miközben a titokzatos fiú elmesélt mindent a mentők is megérkezek.

Majd éreztem, hogy valaki az ölébe vesz, felnéztem és megint azzal a gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam, mint amelyikkel pár perccel ezelőtt.
-         Gyere, bemegyünk a kórházba!

Valamiért úgy éreztem, hogy megbízhatok benne, nem tudom miért, de nagyon jó érzés volt a karjaiban lenni. Szinte teljesen megkönnyebbültem és úgy éreztem minden rendben lesz.

Majd bevittek a kórházba ahol valamilyen altatót adhattak, mert mikor felébredtem már a szüleim és szinte minden barátom ott volt a kórházban.
-         Hogy vagy?- kérdezték azonnal
-         Mi történt?
-         Hát egy kocsi majdnem elütött, de szerencsére Dean még időben ellökött a kocsi elől. De azért rendesen beverted a fejed és…
-         És mi?
-         A bokád… nos, eléggé megsérült, biztosan mikor elestél… vagy nem is tudom… óóó… én, annyira aggódtam érted, kicsim- majd előtörtek a könnyei és szorosan megölelt
-         Ez mit jelent?
  Majd mikor összeszedte magát egy kicsit folytatta.
Annyira megsérült, hogy az orvos szerint nem táncolhatsz többet
-         Mi?- estem rögtön kétségbe
-         Nem biztos a dolog, de az biztos, hogy a közel jövőben semmi kép nem táncolhatsz
-         Nem az lehetetlen, a tánc az életem!
-         Sajnálom, szívem!
-         Légy szíves, megtennétek, hogy egy kicsit magamra hagytok
-         Persze. - majd mind ketten megöletek és kimentek a kórteremből.

1 hét múlva:

Még mindig nem voltak túl biztatóak az eredmények és ráadásul el kellett viselnem, már 6 napja a gipszet a lábamon. Anya, éppen a konyhában főzőcskézett mikor csengettek..

-         Megyek én! – mondtam egyből, hiszen egy hete a kanapén ülök és mindenki porcelán babaként bánik velem.
-         Ne, majd én!- szól anya rögtön
-         Ne, ne, én!

Odabicegtem az ajtóhoz és kinyitottam.
-         Szia Ally!
-         Szia Dean!

Dean a balesetem óta mindennap meglátogat. Szerintem ez nagyon aranyos tőle.
-         Hogy vagy?
-         Jól. Köszi. Gyere be!
-         Köszi.
-         Javul a helyzet? Mit mondanak az orvosok?
-         Nem egészen. - szomorodtam el. De nem akartam, hogy lássa, hogy szomorú vagyok, ezért rögtön témát próbáltam váltani.
-         És veled mi a helyzet?
-         Ne terelj! Mi a baj?
-         De honnan?
-         Láttam rajtad.

Majd közelebb lépet és elkezdte simogatni az arcom. Ami nagyon jól esett és már megint azt kívántam bár csak megállna az idő és  örökké az ő gyönyörű szemeit csodálhatnám..

-         kicsim, ki az?- kiabálta anya konyhából és ekkor mindketten a hang felé néztünk és ő pedig egy nagy lépést arrébb lépett. Majd egy nagy mosolyt intézett felém, amitől majdnem elolvadtam.

-         Szia Dean! Örülök, hogy eljöttél.

-         Köszönöm asszonyom.

-         Ally kísérd be Deant a nappaliba- és az említett helység felé mutatott

-         Rendben.

-         De legyél készen, apád nem sokára itt lehet és megyünk a kórházba.

-         Rendben.

Dean odalépett hozzám majd segítő kezet nyújtott.
-         Igazán nem kell.
-         Ne ellenkezz, segítek!- mondta tettetett szigorral a hangjában
Erre én beleegyezőleg felé nyújtottam a kezem.
-         köszönöm szépen.

Beszélgettünk és nevetgéltünk, nagyon jól telt az idő, élveztem a társaságát. Talán mát túlságosan is…

Majd hamarosan megérkezett apa is és bementünk a kórházba, de Dean ne tartott velünk mivel úgy gondolta nem akar zavarni.

Az orvosi rendelő:


 Ott ültem az orvosi ágyon és a szívem a torkomban dobogott. Lóbáltam a lábam és a szememmel pedig csak annak a mozgását követtem. Gondolataimból az ajtó nyikorgása zökkentett ki, ugyanis belépett egy fehér köpenyes férfi egy aktával. Az orvos.

-         Nos, kisasszony, lássuk, hogy állunk!
Levette rólam a gipszet és megvizsgálta a bokám. Próbáltam leolvasni az arcáról valamit, de semmilyen érzés nem tükröződött rajta..

- Sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm… nem javult semmit. Attól tartok fel kell hagynia a tánccal Miss.Clark.
Új gipszre most már nincs szükség. Pár hét múlva jöjjenek be egy újabb vizsgálatra és… még egyszer nagyon sajnálom.

- de nem… nem… én nem- kétségbe estem és próbáltam megnyugodni, próbáltam visszatartani a sírást, de nem tudtam és éreztem, ahogy a forró könnycseppek legördülnek az arcomon.

Ezután hazamentünk, anyáék nem tudták mit mondhatnának, hogy megnyugtassanak és minden pozitív dolgot próbáltak felsorolni, de semmi sem hatott.
Mikor hazaértünk rögtön felszaladtam a szobámba és anyáék is úgy gondolták, hogy adnak időt feldolgozni mind ezt, így egyedül hagytak egy kis időre.
Az ágyamon ültem és sírdogáltam, majd eszembe jutott valami és a szekrényemhez léptem. Elővettem belőle egy hatalmas dobozt. A dobozban egy gyönyörű szép, rózsaszín balett ruha volt. Felvettem, majd ahogy elindultam a tükör felé, hogy megcsodáljam magam benne, de elbotlottam.
Majd a régi balett cipőmet pillantottam meg a földön és újra előtört belőlem a sírás, a megannyi emlék és álomkép miatt…