5.
fejezet
Caroline szemszög:
Istenem, ez eszméletlen volt, sosem gondoltam
volna, hogy lehet valaki iránt ilyen vonzalmat érezni, egyszerűen minden
millimétere a bőrömnek lángolt ahol csak Joseph megérintett. Az ajkaim pedig
még mindig bizseregtek a jóleső érzéstől.
- Caroline, itt vagy?
- Igen.
- Gyere, itt vagyok a konyhába!- szólt Jenna türelmetlenkedve
- Megyek, és ahogy közeledem az említett helység felé jó illatok csapták
meg az orrom.
- Mi ez a jó illat?
- A vacsora, úgy gondoltam legyen különleges az első munkanap után!
- Hidd el, az volt!- mondta szinte suttogva, hogy ne hogy meghallja
- Milyen volt az első nap?
- Jó
- Jó? Egyszerűen csak jó.
- Első napodon New Yorkban le sem lehetett lőni, ha az interjúról
beszéltél és most csak egy: jó
Sajnálom, csak fáradt vagyok és nincs más vágyam
csak be bújni a piha-puha ágyamba.
- Várj, előbb nem akarsz valamit enni?
- De. Persze. – adtam be a derekam, mert nem akartam megbántani Jennát,
mert láttam, hogy sokat készülődött a vacsorával.
Pár perccel később megint élvezhettem az új ágyam
puha párnáit, de sajnos álom az nem jött a szememre, akárhogyan is forgolódtam.
Csak Josephen járt az eszem és azon, hogy vajon fogom-e még látni. Nem volt
helyes, amit tettünk, mert együtt dolgozunk, de nagyon élveztem.
Mikor végre el tudtam aludni, úgy éreztem egy perc
sem volt, mert már csörgött is a vekker jelezve, hogyha most nem kelek fel,
holnaptól már munkanélküli leszek.
Jenna lent várt rám, hogy ma is elkísérjen. A
legokosabb dolog pedig az volt, hogy már egy termosz, forró kávéval várt, ami
nélkül most el sem tudtam volna képzelni a napot.
-Jól nézel ki, indulhatunk?
-Persze.
Mikor beértem a főnök csak egy gyors pillantást
vetett rám, hogy megbizonyosodjon róla tényleg beértem-e és még időben-e.
Pár perccel később behívatott magához, amint
végzett a telefonhívásokkal.
-Caroline, gyere be, kérlek!
-Igen? Segíthetek valamiben?
-Nem, csak tájékoztatni szerettelek volna, hogy ma
egy ügyfelünk bált rendez és a részvétel kötelező.
-Rendben ott leszek. Ennyi?
-Igen, egyelőre…
Nem gondoltam volna, hogy erről lesz szó valami
rosszabbra számítottam, hogy rájött a dolgokra Josephhel kapcsolatban és most
ki fog rúgni. De nem és jól hangzik, ez a bál dolog legalább kiverhetem
Joseph-et a fejemből.
Majd eszembe jutott, hogy szükségem lesz egy ruhára
is, ezért felhívtam Jennát, hogy vegyen nekem valami alkalomhoz illőt és mivel
nem volt éppen semmi dolga el is ment.
Gyorsan elment a nap, már mindenki szállingózott
haza, de nekem még volt pár dolgom így elég későn jutottam haza. De a bált, azt
semmiéért nem mondtam volna le, nagyon örültem, hogy végre ilyen társaságba
kerülhetek. És más részről volt valami érdekes érzésem a ma estével
kapcsolatban, amit nem tudtam hova tenni.
Joseph szemszög:
Már mindent eltervezem estére és semmi nem teheti
tönkre.
Mikor kezdetét vette az ünnepség és
köszöntettek minket mindenki a tánc parkettra tévedt, csak én maradtam egyedül
az asztalnál.
Vártam, hogy megjelenjen Caroline és őt kérhessem
fel egy táncra, de ő nem volt sehol.
Vártam… és vártam, és amikor már feladtam volna
Carolinet pillantottam meg a bejáratnál. Egy gyönyörű szép sárga ruhában volt,
ami teljesen a földig leért. Mikor belépett a terembe mintha minden megszépült
volna, kivirult az egész hely és a középpontban csak ő ragyogott.
Rögtön felé vettem az irányt és mikor meglátott
esküdni mernék, hogy egy örömteli mosoly jelent meg az arcán. Semmi
meglepődöttség, vagy félelem, csak boldogság tükröződött az arcán.
-Jó estét hölgyem!- köszöntöttem és udvariasan
kezet csókoltam
-Önnek is Mr. Morgan.
-Most már az lesz, biztosíthatom Miss.Forbes.
Mondja, csak felkérhetem egy táncra?
-Persze. De mondja, csak mit is csinál maga itt?
-Hát, egy jó partira nem lehet nemet mondani,
ugyebár?
-Tehát akkor nem miattam jött? – kérdezte egy
huncut mosoly keretében
-Talán. – adtam meg a kétértelmű választ.
Felvezettem a
parkettre, ahol már a többi pár is táncolt. Minden
lépéssel egyre közelebb húztam magamhoz és nem úgy tűnt mintha ellenére lenne.
Még én magam is meglepődtem milyen jól esik a közelsége.
- Hol tanultál meg ilyen jól táncolni?- törtem meg a csendet
- Kis koromtól kezdve tanultam és külön tanáraim voltak, mivel kiskoromban
híres táncos akartam lenni
- Komolyan?
- Igen, nem volt olyan tornai gyakorlat, amit nem gyakoroltam volna addig,
hogy a legjobb legyek belőle, de az már nagyon régen volt.
- Tehát azt állítod, hogy meg tudsz csinálni pl. egy spárgát vagy egy
szaltót?
- Akár mindkettőt is!
- Nem hiszem el…
- Megmutathatom, csak mondd meg, hol és hogy mikor?
- Itt és most!
- Hogy, hiszen egy bálon vagyunk, itt nem lehet…
- Gyere! – majd magával rántott és egy olyan terembe húzott, ami hatalmas
volt, de egy lélek nem volt bent.
- Itt meg csinálhatod!- állított a falhoz majd távolodni kezdett.
- Te most csak viccelsz!
- Nem, egyáltalán nem.
- Na, jó. Helyet kérek – mondtam már szinte nevetve, Nem hiszem el, hogy
erre rávettél!
- Háromra... és egy kettő-három…
Caroline szemszög:
Mikor megérkeztem nagy meglepésemre megint Josephbe
botlottam, pedig azért jöttem, hogy elfelejtsem, ehelyett mindenhol ott van.
Hogy tudná elfelejteni, ha ott, van mindenütt? Helytelennek érzem, mégis nem
tudom megállni, hogy ne mosolyogjak, ahányszor meglátom, olyan érzést kelt,
mintha már ezer éve ismerném. Őrület nem?
Felkért táncolni, még a lélegzetem is elállt mikor
megláttam és most velem akar táncolni? Velem? Egy kisvárosi senkivel? Hogy
tudnám elutasítani?
Azt érzetem, hogy a testem minden egyes porcikája
azt üvölti, hogy igen, menj, de az agyam pedig tiltakozást javasolja. Úgy néz
ki nem az okos döntések híve vagyok. Beleegyeztem. Felé nyújtottam a karom,
mire megint kezet csókolt és a tánc parkett felé kezdett húzni, majd felém
fordult és a kezét lecsúsztatta a derekamon. Nagyon csikis vagyok a derekamon,
ezért akárhányszor, ha valaki ott megérintett, nem tudtam megállni a nevetést. A
táncnál, ahogy magához szorított, azt kívántam bár sose engedne el.
- Hol tanultál meg ilyen jól táncolni?- kérdezte tőlem érdeklődve
- Kis koromtól kezdve tanultam és külön tanáraim voltak, mivel kiskoromban
híres táncos akartam lenni. Nem volt olyan gyakorlat, amit nem gyakoroltam
volna addig, hogy a legjobb legyek belőle, de az már nagyon régen volt.
- Tehát azt állítod, hogy meg tudsz csinálni pl. egy spárgát vagy egy
szaltót?
- Akár mindkettőt is!
Mire pedig feleszméltem rávett, hogy egy, olyan
gyakorlatot mutassak, amit évek óta nem is csináltam.
Nem volt nehéz, mintha visszautaztam volna az
időben, mikor csak kicsi lány voltam és legnagyobb álmom, híresnek lenni.
Nagyon élveztem, nem hittem, hogy még valaha meg fogom csinálni, de nagyon jó
érzéssel töltött el a tudat, hogy újra megtehetem.
A padló csúszott és a harisnya, nem volt a legjobb
kellék az ilyesfajta mozgáshoz, de már majdnem végeztem mikor már csak landolás
volt hátra és mikor végre talajt éreztem a lábam alatt, egyúttal olyan erős
fájdalom hasított a bokámba, hogy összecsuklottam. De szerencsére mielőtt a
földre eshettem volna két erős kéz elkapott. Mikor felnéztem Joseph gyönyörű
szép, kék szemeit láttam, amiből sugárzott az aggódás. A keze a derekamon
pihent és tartott és erősen szorított.
-Jól vagy?- szólalt meg mikor megbizonyosodott
róla, hogy nem esünk a földre.
-Igen, köszönöm, hogy elkaptál.
-Nincs mit. Sajnálom, hogy rávettelek erre, ez az
egész az én hibám.
-Nem dehogyis. Most már jól vagyok, és elengedhetsz
nyugodtan – siettem, mert úgy éreztem, ha még tovább a karjaiba tart, olyat
fogok tenni, amit magam is megbánok.
-Nem foglak elengedni. Ne is álmodj róla. – mondta
nevetve és közben tartva velem a szemkontaktust. -Na, gyere!- és most nem csak hogy átkarolt, de
teljesen az ölébe is vett
-Áá!- sikoltottam fel egyet és már a nevetést sem
tudtam megállni
-Ne aggódj, biztonságban vagy mondta komolyra
változott arccal. Most pedig hívunk egy taxit és haza viszlek. Rendben?
A taxiban nem szóltunk egy szót sem, csak néztünk
egymásra mintha némák lennénk, de az azért mentség, hogy az út nem volt olyan
hosszú. Pillanatokon belül haza is értünk. Kiszállt és átfutott az én
oldalamra, hogy kisegítsen a kocsiból.
- Most már tudok egyedül is menni, de köszönöm-
mondtam mikor megláttam, hogy megint fel akar emelni.
Mikor kiszálltam Joseph egészen az ajtóig
kísért.
-Tudod
annak ellenére, hogy mi történt, én élveztem a mai estét. - mondtam és már
indultam volna be a házba, de ő megragadta a kezem és maga felé ordított. Mélyen a szemembe nézett és bármi habozás nélkül megcsókolt.
Ajkait az enyémre tapasztotta és forró csókokat
lehelt rá. Közben pedig úgy szorított mintha az élete múlt volna rajta, nem
volt fájdalmas csak nagyon határozott.
Majd egy pillanatra elváltunk egymástól, gyorsan
vette a levegőt, akárcsak én és a szemembe nézett majd újra megcsókolt.
De már nyelve utat tört magának, engedélyt kérve a
behatolásra, amit én boldogan adtam meg neki. Egy apró puszi landolt az
ajkaimon búcsúzásul majd lassan a fülemhez hajolt és belesúgott.
-Én is élveztem a mai estét, szépségem. Mondd csak, eljönnél
velem egy igazi randira?
-Ez nem az volt?- nevettem fel.
-Nem, ez nem!
Őszintén belegondoltam milyen lenne vele randizni,
és hogy mik lennének a következményei és legszívesebben a nyakába ugrottam
volna örömömben, de nem tehettem.
-Nem lehet, sajnálom…
Imádtam, mint mindig barátosném! Szóhoz sem jutok grat! A vidi is klassz:)
VálaszTörlésSzia Veronika <3
VálaszTörlésNagyon örülök neki, hogy hoztál új részt, ami egyszerűen fantasztikus lett :D
Joseph aranyos volt, hogy nem táncolta senki mással és Caroline-ra várt :) Aztán amikor együtt táncoltak az annyira aranyos volt, remélem még sok ilyen szép pillanatuk lesz együtt :D Caroline bokája miatt egy kicsit aggódtam, viszont örültem neki, hogy Joseph hazakísérte őt és a randi ötlete is igazán felvillanyozott, de nem értem, hogy Caroline miért utasította vissza a férfit. Remélem, hogy mégis igent fog mondani neki :)
Siess a frissel, mert már most alig várom :D
Puszi
Ui. Nagyon tetszett az elején az idézet :)
Szia!
VálaszTörlésGonosz dolog pont itt abba hagyni ! Viszont imádtam a rész :) Főleg a vége volt fantasztikus, a segítségé és a csók, meg a randi. Remélem, hogy azért igent mond neki, mert kíváncsi lennék, hogy milyen lenne mikor találkoznak. Valamint mit szólna ehhez Emily és a pasija, mert tartok tőle, hogy valami óriási csavart tartogatsz még velük kapcsolatba, ami nem lesz Joseph és Caroline számra kedvező :S De minden esetre várom a mihamarabbi folytatást. Akár péntek előtt is ;)
OMG!!
VálaszTörlésNagyon rossz résznél hagytad abba, viszont megéri kivárni :) Nagyon költői lettél, voltak olyan részek, ahol elképzeltem, és elmolyodtam :)
Nagyon nagyon várom a következő részt :D
xoxo
Árgggghhhhhhhhhh.... Miért? Miért? Sírok! Komolyan? Hol a folytatás? :)
VálaszTörlésNagyon jó lett. Nagyon tetszett az új rész. Már alig várom a folytatást. Kérlek siess vele!
Szia Veronika!!
VálaszTörlésNagyon tetszett az ú rééész!!!! :) Nagyon ügyesen írsz,kellően vicces,kellően költői! Siess minél hamarabb az új részel! :)
Imádtam<3 Már az első rész óta mondogatom,hogy ha ennek a résznek vége befejezem,mert mennem kéne el.De nem megy!!Olyan izgik a végei,hogy muszáj folytatnom:D
VálaszTörlésSzia Adel!
VálaszTörlésKöszönöm, nagyon drága vagy:))
Örülök, hogy tetszik, tényleg nagyon sokat jelent, és szombaton jön az utolsó rész, hosszú lett és már kész is van:)
Köszi, hogy írtál:))
xo xo
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKár,hogy az lesz az utolsó fejezet remélem még olvashatok majd tőled másokat is:)Puszi:*
VálaszTörlés