Ez egy új kezdet…

2. fejezet

- Hol találkozzunk? - szóltam a telefonba, már alig vártam, hogy láthassam.

- Gyere át hozzám, egy óra múlva!

-  Jó, ott leszek Joseph!

  

   Alig vártam, hogy hazaérhessek, de nem hagyott nyugodni a dolog, hogy vajon mi lehet az a hír, ami miatt Ian ilyen boldog volt. Biztos jó dolog van kialakulóban. - gondoltam és ezzel elég volt ennyi.

*

Gyorsan telt az idő és Ian meg is érkezett.

- Na, mi az a hír? Had halljam…

- Hát van egy rossz hírem és egy jó.

- Ki vele!

- A rossz hogy David azt mondta muszáj még eljátszanod, hogy Emily pasija vagy. - nézett engem szakadatlanul.

- Igen sejtettem! – leheltem szinte alig érthetően. - És a jó hír?- sürgettem, mert már nagyon türelmetlen voltam.

- Összehozott neked egy reklám kampányt!- tárta ki a kezeit és várta a reakcióm, de egy erőltetett mosolynál nem kapott többet.

-  Minek?

- Hát, sokat dobna a nézettségén majd a filmnek + jótékonysági és mivel változást akartál ez minden képen új dolog. Tehetsz valami jó dolgot, mert a reklámból befolyt pénzt afrikai éhezőknek adják.

-  Benne vagyok, végre csinálok valami jót és még a színészkedés is benne van. Be kell, ismerjem ez mégis egész jó ötlet volt!

- Remek. Akkor holnap találkozzunk! Gyere erre a címre!- és átnyújtott nekem egy cetlit, amin rajta volt a cím.

- Akkor holnap ott! Szia!

- Szia!

Caroline szemszög:

- Hova menjünk elsőnek?

- Ahová csak szeretnél.

- Nem ismerek sok boltot errefelé, szóval velem nem sokra mész. Melyik a te kedvenced?

- Áá, meg van hova megyünk, gyere!- majd irányt váltottunk és magával húzott át tömegen keresztül.

Mikor megálltunk egy nagy épület tárult a szemem elé, aminek az ajtaján meg annyi fényes dísz volt. Nagyon hívogató volt, főleg egy olyan lánynak, mint amilyen én vagyok. Majd beléptünk az ajtaján, jobban mondva, amíg én álmélkodtam Jenna megával húzott.

Márkás ruhák tömérdek mennyiségben és a másik részben pedig a cipő mennyország terült el. A rengeteg lány, aki elsétált mellettem, mind nagyon gyönyörű volt és öltözékük és azt tükrözte, hogy nagyon magabiztosak és még jómódúak is. Én labdába sem rúghattam mellettük.

- Jenna! Ez csodálatos, de én innen semmit sem engedhetek meg magamnak!

- Ó, ne butáskodj édesem, én majd kifizetek bármit, amit csak szeretnél!

- Nem. Köszönöm. Így is sok mindennel tartozom!

- Nem, nem tartozol semmivel és most menj válasz valami szemérmetlen darabot.

- Köszönöm. – megöleltem majd elkezdtem keresgélni a szebbnél szebb darabok között.

Először is egy kosztüm kellett az interjúhoz, amit Jenna rögtön ki is kiválasztott. Ő nagyon ért az ilyen divat dolgokhoz, ezért egy kicsit irigykedtem rá, mert hiába voltam mindig magabiztos az öltözékem sosem nyerte el a legtrendibb díjat.

Ez alatt én pedig a cipőknél nézelődtem és sikerült kiválasztanom azt, ami pont megfelel holnap reggelre.

Miután végeztünk a vásárlással kb. 8 óra lehetett mivel itt New Yorkban minden éjjel- nappal nyitva van szerintem, ha a lábunk bírta volna még nyugodtan járhattuk volna a boltokat.

Mikor hazaértünk már mind a ketten kimerülten estünk rá a kanapéra.

- Ez elképesztő volt!

- Azt hiszem, én megyek és letusolok, aztán pedig  jöhet a puha és meleg ágy.

- Ez nagyon jól hangzik!

- Jó éjszakát!

- Neked is. Ne felejts el holnap felkelni, reggel 8-kor kezdődik az interjú.

- Jó. Szia!

***

Másnap reggel nagyon kipihentem ébredtem és vártam, hogy elkezdődjön az interjú. Tejesen be voltam zsongva. Úgy éreztem, hogy többé már nem vagyok gyerek, hivatalosan is felnőttem és én irányíthatom az életem.

- Caroline!- kiabált a földszintről Jenna

- Igen?

- Siess! 8-ra ott kell lennünk!

- Rendben, egy pillanat és kész vagyok!

Hamar elkészültem mivel már este kikészítettem mi az, amiben menni szeretnék.

-Itt is vagyok. Indulhatunk?

-  Igen. Persze.

Mikor megérkeztünk a céghez, ami lehet, hogy a jövőben az én munkahelyem is lehet, nagyon felvillanyoztam. Hirtelen minden tanács, amit Jenna néni adott kitörlődött és nem maradt semmi a helyén. De vettem egy mély levegőt, magamhoz markoltam a tegnap kapott táskát és egy magabiztos mosollyal léptem a vetélytársak közé. Voltak, akik a körmüket rágták, volt, akiken láttam, hogy remegnek, volt, aki csak újságot olvasott, hogy elterelje a figyelmét. Mindegyikük ideges volt.

Jennával helyet foglaltunk majd pár perccel később engem is behívtak. Egy rokonszenves férfi búcsúzott éppen az előző „delikvenstől”.

- Kérem, foglaljon helyet!- mondta nekem és közben a vele szemben lévő székre mutatott

-  Köszönöm.

- Szóval meséljen magáról! Mi hozta ide New Yorkba?

Aztán ahogy belenéztem a férfi mogyoró barna szemébe, eszembe jutott Jenna és hogy miket mondott.

Az interjú további része nagyon kellemesen telt és szerintem nagyon is jó benyomást tettem rá. Csak magamat adtam és próbáltam követi Jenna tanácsait is.

Jenna ezalatt kint várakozott és felmérte a terepet vajon ki lehet „ellenfél” számomra.

Mikor kijöttem rögtön egy mosolyt intézett felém és megkérdezte, hogy ment.

- Egész jól. Szerintem tetszettem neki.

És olyan nagyot nem is tévedtem mivel pár perccel később néhány lány már el is tűnt és nem vágtak valami elégedett arcot, de én még mindig itt voltam!

Ezután újra bekérettek az irodába, a szívem olyan erőséggel kezdett verni, hogy azt hittem mindenki tisztán hallja azért néznek így rám.

- Nos, Miss. Forbes… ön nagyon is tetszik, nekünk ezért szeretnénk, ha ön lenne az új asszisztens a cégünknél. De először is fel kell, világosítsam, hogy ez nem egy könnyed hobbiállás, itt igen is dogozni kell.

- Rendben. Ígérem, nem okozok majd csalódást.

Mikor kiléptem az ajtón nagyon megkönnyebbültem már nyoma sem volt az iménti izgalomnak, csak határtalanul boldog voltam. A többi lány szeme rögtön rám szegeződött, és méregetni kezdtek, de nem érdekelt, csak Jenna nénire figyeltem, aki szerintem rögtön ki is találta, hogy én kaptam meg, mert oda jött és gratulált nekem egyből.

- Hétfőn kezdhetek is!

- Büszke vagyok rád!