Személyesen te?

3. fejezet

Joseph szemszög:

Ma reggel, mikor felébredtem, teljesen egyedül találtam magam ebben az óriási házban, persze nem azt mondom, hogy mindig tömeg van, de vagy Ian vagy egy bejárónő mindig van itt. De most teljesen egyedül ébredtem és ez borzalmas érzés volt. És, ha ez nem lett volna elég, semmi étel nem volt itthon, így kénytelen voltam lemenni a boltba. Magamra a kaptam egy kabátot majd neki indultam a boltnak.

Caroline szemszög:

Ez nem csak egy szokványos hétfő, ma van az első napja, hogy hivatalosan is elkezdem építeni a karrierem. Nagyon izgatott vagyok! Jó érzésem van a mai nappal kapcsolatban, egyszerűen nem tudom szavakba önteni, de valami mesés érzés kerített hatalmába, mikor ma felkeltem.

-         Jenna? Itt vagy?- kérdeztem bekukucskálva a konyhába

-         Igen, csak nagyon megéheztem, de semmit sem találok. Megtennéd, hogy elmész bevásárolni? Én addig felöltözök és utána bekísérlek a munkába. Rendben?

-         Rendben.

Gyors léptekkel száguldottam a boltba ne hogy elkéssek már az első munkanapomon. Hamar végeztem is, de sajnos félúton eszembe jutott, hogy valamit elfelejtettem, így vissza kellett mennem.

A sok szatyor már nyomta a kezem, nem tudtam úgy elhelyezni, hogy kényelmes legyen. Megálltam a zöldséges standnál és válogatni kezdtem közöttük. Majd észrevettem, hogy valaki megállt mellettem, nem nagyon érdekelt, de utána, ahogy nyúltam volna az utolsó paradicsomért, ő is pont oda nyúlt. Ahogy hozzámért, kellemes érzés tört rám, majd mikor felnéztem nem hittem a szememnek kivel is állok szemben. Ő volt! Teljes valójában. Joseph Morgan!

-Bocsi, tessék. - nyújtotta oda nekem a paradicsomot, ami már közel sem érdekelt annyira, mint pár perccel ezelőtt.

-Köszi. - vettem át a zöldséget, mire a kezünk megint összetalálkozott, tehát nem egy szellem volt és nem is a képzeleten szüleménye, hiszen meg tudtam érinteni.

Belenéztem a szemeibe, ami valósággal elbűvölt, hallottam már, hogy azt mondják, csoda szép szeme van, de eddig a pillanatig meg sem értettem. Nem tudom meddig állhattam ott szótlanul, őt bámulva, de nekem egy másodpercnek tűnt csupán!

Majd elkezdtem egyre közelíteni felé, apró kis lépésekkel haladtam mikor ő átszelte a köztünk lévő távolságot. Megcsókoltam. Ahogy az ajkaink találkoztak, mintha belém csapott volna egy villám. Ezer és ezer szikra pattant el közöttünk és én még mindig csókjaim édes mámorában úsztam.

Ahogy elhúzódtam tőle, éreztem, hogy nem akar elengedni. Lehetséges, hogy Joseph Morgan az én csókomra vágyjon?

Rádöbbentem mit is csináltam és nagyon elszégyelltem magam. Felkaptam egy a szatyrokat majd kifelé vettem az irányt, mert ez a hely kezdett kicsit megbolondítani. Nagyon siettem és a sok csomag a kezemben levert a polcról egy csomó cuccot. De most nem érdekelt, ellenkező estben megállnék felszedni, de nem most!

Hazafelé még mindig, úgy vert a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Istenem ez eszméletlen volt. Mintha nem is én lettem volna, megszállták volna a testem. Nem akartam elhinni, ahányszor csak eszembe jutott fülig pirultam.

A szemei… ilyen kéket még életemben nem láttam, azonnal a bűvkörébe vont, ahonnan nem szabadultam egy könnyen. Vajon mit gondolhat most rólam? Biztos őrültnek néz… Egy őrült, aki boltról boltra jár és idegeneket csókolgat! Hogy tehettem ezt meg?

De valahogy ki kellett őt vernem a fejemből, hiszen úgy sem látom többet és valószínűleg, még ha látnám is, ő  egy híres színész, ráadásul úgy halottam valami új barátnője van. Emily.

Akaratlanul is az jutott eszembe, hogy Emily milyen mázlista, ő vele lehet, csókolhatja, megnevettetheti. De tudtam, hogy ezt a gondolatatot ki kell űznöm az agyamból! Sietősebbre vettem a tempót, mert már késében voltam. Mikor megérkeztem Jenna rögtön faggatózni kezdett, hogy hol voltam eddig?

-Csak vásároltam, ahogy kérted, miért?

-Az már egy órája volt, mit csináltál eddig?

-Hát…

-Na, mindegy, út közben elmondod. Most sietnünk kell, ha nem akarsz az első napodon elkésni.

-Ó, Úristen, tényleg a munka, teljesen kiment a fejemből. Menjünk!- nyúltam a kulcs után és villámgyorsan bezártam.

Úgy szedtük a lábunkat, mintha valaki üldözne minket. Szerencsére nagyon közel volt az iroda a lakáshoz, így kb. 10 perc volt mire beértünk. Mindketten loholtunk és mikor megérkeztünk az új főnököm morcos arcával találtuk szembe magunkat. Legelőször, mikor találkoztunk azt gondoltam, hogy rokonszenves, de így jobban megnézve, a dús, fekete szemöldök és az a szikrákat szóró szem, egészen más véleményt alkotott róla.

-         Elkéstél! – mondta rögtön, ahogy már halló távolságba kerültem hozzá.

-         Tudom és sajnálom! Nem fordul elő többet, ígérem!- néztem rá a könyörgő tekintetemmel

-         Nem fordulhat elő még egyszer! Komolyan, ha még egyszer rajta kaplak, hogy akár egy perecet is késel, azonnal repülsz innen! Megértetted?

-         Igen, meg!

-   Most pedig menj! Az asztalon hagytam neked egy aktát. Benne van, hogy hova kell menned, és hogy melyik kollégát kell megkeresned!

-         Rendben. Megyek is és még egyszer bocsánat!

-         Ja, és még valami, ha végeztél a feladattal, akkor keress meg, azt akarom, hogy legyél ott, amikor a következő ügyféllel tárgyalok.

-         Köszönöm szépen, ez nagy lehetőség, nem okozok csalódást, meglátja!

-         Rendben, akkor pontban 11-kor, hármas terem. Joseph Morgan!

Az első díjam

Sziasztok!

Megkaptam az első díjam és nagyon jó érzés!

Nagyon köszönöm Moonacre!Nagyon boldoggá tettél!

a) Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!


Kérdések:

1. Volt valami (valaki) ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?

Igen, a vámpírnaplókban volt egy páros, akiket nagyon megszerettem és ők inspiráltak engem arra, hogy nyissak egy blogot és megírjam a saját történetem! Klaus és Caroline. Nem teljesen róluk szól a blogom, de ők a kedvenc párom és ők voltak akik nagy szerepet játszottak a megalkotásban.
De köszönöm minden kedves olvasómnak is mert nagyon jó érzés tudni hogy tetszik, amit írok!

 2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?

Caroline. Sok mindenben magamról mintáztam.


3. Számodra mit jelent az írás?

Én, úgy érzem mintha éppen azt az életet élhetnem vagy alakíthatom amit éppen kitaláltok.Lehetek bárki. Nem jár felelősséggel és nagyon izgalmas is egyaránt.

4. Mi volt az első történet amit írtál?

Egy mese író versenyre kellett írnom egy történetet.


5. Mit szoktál csinálni ha nincs ihleted?

Én, ha este nem tudok elaludni sokszor ezek járnak a fejemben és sok jó dolog jut ilyenkor eszembe. Vagy jöhet egy jó könyv vagy film és biztos beugrik majd valami jó.

És akiknek küldöm!

1.Bogi

2.Vivien

3.Bianka

4.Morgan Ella

5.Emi

Ez egy új kezdet…

2. fejezet

- Hol találkozzunk? - szóltam a telefonba, már alig vártam, hogy láthassam.

- Gyere át hozzám, egy óra múlva!

-  Jó, ott leszek Joseph!

  

   Alig vártam, hogy hazaérhessek, de nem hagyott nyugodni a dolog, hogy vajon mi lehet az a hír, ami miatt Ian ilyen boldog volt. Biztos jó dolog van kialakulóban. - gondoltam és ezzel elég volt ennyi.

*

Gyorsan telt az idő és Ian meg is érkezett.

- Na, mi az a hír? Had halljam…

- Hát van egy rossz hírem és egy jó.

- Ki vele!

- A rossz hogy David azt mondta muszáj még eljátszanod, hogy Emily pasija vagy. - nézett engem szakadatlanul.

- Igen sejtettem! – leheltem szinte alig érthetően. - És a jó hír?- sürgettem, mert már nagyon türelmetlen voltam.

- Összehozott neked egy reklám kampányt!- tárta ki a kezeit és várta a reakcióm, de egy erőltetett mosolynál nem kapott többet.

-  Minek?

- Hát, sokat dobna a nézettségén majd a filmnek + jótékonysági és mivel változást akartál ez minden képen új dolog. Tehetsz valami jó dolgot, mert a reklámból befolyt pénzt afrikai éhezőknek adják.

-  Benne vagyok, végre csinálok valami jót és még a színészkedés is benne van. Be kell, ismerjem ez mégis egész jó ötlet volt!

- Remek. Akkor holnap találkozzunk! Gyere erre a címre!- és átnyújtott nekem egy cetlit, amin rajta volt a cím.

- Akkor holnap ott! Szia!

- Szia!

Caroline szemszög:

- Hova menjünk elsőnek?

- Ahová csak szeretnél.

- Nem ismerek sok boltot errefelé, szóval velem nem sokra mész. Melyik a te kedvenced?

- Áá, meg van hova megyünk, gyere!- majd irányt váltottunk és magával húzott át tömegen keresztül.

Mikor megálltunk egy nagy épület tárult a szemem elé, aminek az ajtaján meg annyi fényes dísz volt. Nagyon hívogató volt, főleg egy olyan lánynak, mint amilyen én vagyok. Majd beléptünk az ajtaján, jobban mondva, amíg én álmélkodtam Jenna megával húzott.

Márkás ruhák tömérdek mennyiségben és a másik részben pedig a cipő mennyország terült el. A rengeteg lány, aki elsétált mellettem, mind nagyon gyönyörű volt és öltözékük és azt tükrözte, hogy nagyon magabiztosak és még jómódúak is. Én labdába sem rúghattam mellettük.

- Jenna! Ez csodálatos, de én innen semmit sem engedhetek meg magamnak!

- Ó, ne butáskodj édesem, én majd kifizetek bármit, amit csak szeretnél!

- Nem. Köszönöm. Így is sok mindennel tartozom!

- Nem, nem tartozol semmivel és most menj válasz valami szemérmetlen darabot.

- Köszönöm. – megöleltem majd elkezdtem keresgélni a szebbnél szebb darabok között.

Először is egy kosztüm kellett az interjúhoz, amit Jenna rögtön ki is kiválasztott. Ő nagyon ért az ilyen divat dolgokhoz, ezért egy kicsit irigykedtem rá, mert hiába voltam mindig magabiztos az öltözékem sosem nyerte el a legtrendibb díjat.

Ez alatt én pedig a cipőknél nézelődtem és sikerült kiválasztanom azt, ami pont megfelel holnap reggelre.

Miután végeztünk a vásárlással kb. 8 óra lehetett mivel itt New Yorkban minden éjjel- nappal nyitva van szerintem, ha a lábunk bírta volna még nyugodtan járhattuk volna a boltokat.

Mikor hazaértünk már mind a ketten kimerülten estünk rá a kanapéra.

- Ez elképesztő volt!

- Azt hiszem, én megyek és letusolok, aztán pedig  jöhet a puha és meleg ágy.

- Ez nagyon jól hangzik!

- Jó éjszakát!

- Neked is. Ne felejts el holnap felkelni, reggel 8-kor kezdődik az interjú.

- Jó. Szia!

***

Másnap reggel nagyon kipihentem ébredtem és vártam, hogy elkezdődjön az interjú. Tejesen be voltam zsongva. Úgy éreztem, hogy többé már nem vagyok gyerek, hivatalosan is felnőttem és én irányíthatom az életem.

- Caroline!- kiabált a földszintről Jenna

- Igen?

- Siess! 8-ra ott kell lennünk!

- Rendben, egy pillanat és kész vagyok!

Hamar elkészültem mivel már este kikészítettem mi az, amiben menni szeretnék.

-Itt is vagyok. Indulhatunk?

-  Igen. Persze.

Mikor megérkeztünk a céghez, ami lehet, hogy a jövőben az én munkahelyem is lehet, nagyon felvillanyoztam. Hirtelen minden tanács, amit Jenna néni adott kitörlődött és nem maradt semmi a helyén. De vettem egy mély levegőt, magamhoz markoltam a tegnap kapott táskát és egy magabiztos mosollyal léptem a vetélytársak közé. Voltak, akik a körmüket rágták, volt, akiken láttam, hogy remegnek, volt, aki csak újságot olvasott, hogy elterelje a figyelmét. Mindegyikük ideges volt.

Jennával helyet foglaltunk majd pár perccel később engem is behívtak. Egy rokonszenves férfi búcsúzott éppen az előző „delikvenstől”.

- Kérem, foglaljon helyet!- mondta nekem és közben a vele szemben lévő székre mutatott

-  Köszönöm.

- Szóval meséljen magáról! Mi hozta ide New Yorkba?

Aztán ahogy belenéztem a férfi mogyoró barna szemébe, eszembe jutott Jenna és hogy miket mondott.

Az interjú további része nagyon kellemesen telt és szerintem nagyon is jó benyomást tettem rá. Csak magamat adtam és próbáltam követi Jenna tanácsait is.

Jenna ezalatt kint várakozott és felmérte a terepet vajon ki lehet „ellenfél” számomra.

Mikor kijöttem rögtön egy mosolyt intézett felém és megkérdezte, hogy ment.

- Egész jól. Szerintem tetszettem neki.

És olyan nagyot nem is tévedtem mivel pár perccel később néhány lány már el is tűnt és nem vágtak valami elégedett arcot, de én még mindig itt voltam!

Ezután újra bekérettek az irodába, a szívem olyan erőséggel kezdett verni, hogy azt hittem mindenki tisztán hallja azért néznek így rám.

- Nos, Miss. Forbes… ön nagyon is tetszik, nekünk ezért szeretnénk, ha ön lenne az új asszisztens a cégünknél. De először is fel kell, világosítsam, hogy ez nem egy könnyed hobbiállás, itt igen is dogozni kell.

- Rendben. Ígérem, nem okozok majd csalódást.

Mikor kiléptem az ajtón nagyon megkönnyebbültem már nyoma sem volt az iménti izgalomnak, csak határtalanul boldog voltam. A többi lány szeme rögtön rám szegeződött, és méregetni kezdtek, de nem érdekelt, csak Jenna nénire figyeltem, aki szerintem rögtön ki is találta, hogy én kaptam meg, mert oda jött és gratulált nekem egyből.

- Hétfőn kezdhetek is!

- Büszke vagyok rád!

Az első lépés

1. fejezet

A nevem Caroline Forbes és Angliában születtem, de mióta csak az eszemet tudom arra vágytam, hogy Amerika lehessen az otthonom és bejárhassam a leghíresebb városait.

Sok mindent elterveztem és szeretném, ha mind ez valóra is válna. Sosem adtam fel könnyen és nem most fogom elkezdeni!

5 évvel ezelőtt:

Még középiskolás voltam, és mint minden tini lánynál nálam is előjött a helyes srácok korszaka. Fülig beleestem egy színészbe, aki nem más volt, mint Joseph Morgan. Ugyan csak a filmvásznon láthattam eddig, de megfogattam magamnak, hogy egyszer találkozni fogok vele.

.Így a listám még egy dologgal bővült: találkozzak a leghelyesebb sráccal a világon és egyszer megcsókolhassam. De mentségemre legyen, hogy nem volt nagy korkülönbség köztünk, hiszen én éppen arra készültem, hogy megünnepeljem 20 születésnapomat Joseph pedig 25 évesen már játszott sorozatokban, filmekben és nagy sikereket ért el. Minden lány csak róla álmodott.

Jelen:

Szóval most pedig 25 évesen elérkezett az idő hogy valóra váltsam az egyik álmom. A családom kapcsolatainak révén Amerikában egy csodálatos állásom lehet majdnem olyan amilyet mindig is szerettem volna. Nehéz volt eldöntenem mi is az, ami le tudna kötni egy életen át és visszagondolva fogalmam sincs mi az, ami ahhoz vezetett, hogy reklámtervező akarjak lenni.

Ez egy olyan munka, amiben különféle prezentációkat kell tartani. Ha egy termék kikerül a polcokra a reklámozásra, a felkérnek embereket, majd kiválasztják, aki a legjobb.

Tudom, nem hangzik, úgy minta különleges lenne, mert nem egy hős tűzoltó vagy egy híres popsztár, de az biztos, hogy kell hozzá kreativitás és van benne kihívás is, ami nekem tetszik.

Így a család egyik barátjához, anyukám régi fősulis barátnőjéhez költözhetek, hogy megtudjam vajon min lesz a sorsom a cégnél, és egyáltalán, hogyan boldogulok majd Amerikával. És nem is egy kis városba költözöm, hanem New Yorkba.

Ott egy cégnél felvételt intéztek nekem, de egyelőre csak egy asszisztensi állást, amiről nem sok jót mondanak kivéve, hogy talán így feljebb juthatsz a szamárlétrán.

Ami egy szebb jövőről árulkodik, de mi van, ha soha nem történik meg, és örökre ott ragadok, mint a „kávéhordó lány”?

**

Péntek reggel készen álltam, hogy anya és apa kíséretével elinduljak a reptérre és neki kezdek a saját életemnek.

Mikor beléptem a reptér ajtaján hatalmába kerített egy érzés, amit nem hittem, hogy valaha fogok érezni. Félelem. Kétségbeesés. Bizonytalanság. Szinte égette a torkom és attól féltem, ott a reptéren "száguldozó" szél fog ledönteni a lábamról. Azt éreztem bárcsak haza mehetnék és ugyanúgy, mint kiskoromban anyával és apával szó kirakóst játsszak egy pohár forró csokival a kezemben, hogy nem leszek képes egyedül véghezvinni, amit elterveztem és őszintén utáltam ezt az érzést. Majd mintha anya csak olvasott volna a gondolataimban oda jött hozzám a kezeit magabiztosan körém fonta. Olyan jó illata volta hajának, ahányszor csak megöleltem, megnyugtatott, biztonságban éreztem magam. Majd hirtelen szinte alig halhatóan a fülembe súgott:

- Minden rendben lesz erős vagy és tudsz magadra vigyázni. Nagyon büszkék vagyunk rád!- és közben elsöpört egy tincset a szememből.

Lehet, hogy magát is próbálta meggyőzni, de az biztos, hogy engem megnyugtatott. Legalábbis valahogy felszálltam a gépre, még ha könnyes búcsút is kellett intenem mindennek a régi életemből.

A repülő út nem tűnt hosszúnak vagy csak teljesen elvonatkoztattam mindentől és nem is figyeltem mi történik éppen körülöttem. Egy kedves idős hölgy mellett ültem, aki nem tűnt túl beszédesnek szóval némán telt az egész utam.

Leszálláskor minden rendben ment, már várt rám anya régi barátja Jenna néni a reptéren.

- Óóó hát itt vagy! –tárta ki a kezét ölelésre.

- Itt!- mondtam bizonytalanul, mert még én magam is alig akartam elhinni, hogy igaz.

- Hogy utaztál?

- Jól. Köszönöm.

- Hogy fogadták a szüleid, hogy eljöttél?- tért rá egyből a lényegre.

- Jól bár elérzékenyültek, de ez természetes nem?- vontam fel a szemöldököm és közben felidéztem a reptéren történt dolgokat.

- De az. Szerintem imádni fogod New Yorkot!

- Igen az biztos!

Mikor megérkeztünk Jenna lakására meglepődtem, mert nem az az otthonos, bensőséges lakás fogadott, mint otthon, hanem fényűző szobák tele antik bútorokkal és ősrégi könyvekkel. Mikor először megpillantottam Jenna nénit nem gondoltam volna, hogy ilyen kifinomult ízlése van, de a lakása egészen mást tükrözött.

Joseph szemszög:

Évek óta különféle filmekben és sorozatokban játszani volt a fő dolgom, de most valami változásra vágyom! Sosem hittem, hogy eljuthatok ideáig, de most, hogy itt vagyok, azt kell, mondjam, talán nem a siker a legfontosabb dolog az életben.

Imádok színészkedni, ez tölti ki az időm nagy részét, de valami úgy, érzem, hiányzik, és nem tudom, mi lehet az!

A legújabb film nagyon sikeres volt, de mivel a főnököknek ez sem volt elég, úgy diktálták köteles vagyok, úgy tenni a színésznő társammal mintha valódi kapcsolatot ápolnánk, magyarul játsszuk azt, hogy együtt járunk.

A menedzserem pedig szó nélkül belement, ami engem egy kicsit kellemetlenül érintett, mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy a nyakamba varrjanak egy álbarátnőt. Kedves lánynak tűnt csak egyszerűen nem az én esetemnek.

Éppen végeztem a forgatással a film folytatásához, és a kocsimat vettem célba  a parkolóban, mikor ott termett előttem kolléganőm- álbarátnőm Emily.

--Szia, szépfiú!

Caroline szemszög:

- Csodálatosan néz ki ez ház!- nyögtem ki mikor már végre észhez tértem az ámulattól.

-         Köszönöm. Érezd magad otthon, és ha kell valami, csak szólj nekem!- mutatott magára egy nagy mosoly kíséretében.

-         Rendben, köszönöm úgy lesz!

-         A te szobád arra van! –mutatott az emeletre Jenna.

-         Hol is pontosan?

-         Harmadik ajtó balra!

-         Köszi.- hadartam el és siettem is fel az új szobámba.

Mikor kinyitottam az ajtót, ha lehet még nagyobb meglepetés ért, mint mikor a nappalit néztem.

Olyan volt mintha tévedésből egy hercegnő szobáját kaptam volna.

Az ágyam hatalmas volt és a ráterített selyem pedig  kellemesen simogatta a bőröm, mintha csak egy kiscicához bújtam volna.

A falon lévő óra réginek tűnt, ezért elég óvatosan bántam vele. De nagyon ízléses volt, tükrözte a házban uralkodó stílust! Az ablakom az ágy mellett volt, a rajta lévő rózsaszínes függöny, aranydarabokkal pedig feldobta a szobát, ahogy a nap pedig beszűrődött, megvilágítva a kis arany díszeket, csillogást adott a falnak.

Miután minden négyzetét végig mértem a háznak eszembe jutott, hogy talán Jenna segítségemre lehetne az interjú felkészülésében.

-Jenna!- kiabáltam, mert nem tudtam a ház vajon melyik részében lehet.

-Igen?- hangzott a válasz nem is olyan messziről.

-         Mondd csak, nem tudnál nekem segíteni az interjúban? Mármint te ismered őket… mivel tudom le venni őket a lábukról?

-         Hát, a legfőbb dolog, amit az interjúról jó, ha tudsz, hogy magabiztosnak kell tűnni, de nem önteltnek. Érted?

-         Igen.

-         Mondd csak, nincs kedved elmenni, vásárolni és nézni egy ruhát az interjúra?

-         De persze csak hozom a táskám és indulhatunk.

-         Oké.

Joseph szemszög:

- Szia!- vetettem oda Emilynek hanyagul

- Mész is?- kérdezte lekerekített szájjal, mintha egy kis óvodás lenne.

- Igen, dolgom van!- mondtam ugyan olyan rideg arckifejezéssel, mint az előbb.

Ezzel a végszóval beültem a kocsiba és csak mentem, amíg ki nem került a látókörömből a stúdió. Nem tudom miért Emilyre haragudtam, de úgy láttam mintha ő ezt az egész helyzetet még élvezné is.

Rögtön a menedzserem jutott eszembe, hátha ő tud segíteni, úgyhogy vettem egy éles kanyart a kocsival és elindultam az irodája felé.

Mikor megérkeztem éppen a papír munkát csinálta, de ennek ellenére kitörő mosollyal fogadott.

-         Szia, Joseph! Ülj csak le!

-         Rendben. Kösz.

-         Mi szél hozott?

-         Beszélni szeretettem volna veled valamiről... amit nem könnyű kimondani, de muszáj....én nem akarom eljátszani, hogy Emily pasija vagyok . Idegesítő kis...kis…

-Értem. Tudom, ismerem.

- Valami újra vágyom, hogy valami igazi dolog történjen velem. Megértesz?- néztem rá kétségbeesett tekintettél, hogy mentsen ki ebből a helyzetből.

-         Hát persze!- mondta mosolyogva.

-         Komolyan?

-         Persze. Figyelj, beszélek a főnökkel és valahogy kikönyörgöm, hogy ne kelljen Emilyvel szerelmes párt alakítani, de ez minden mit tehetek semmi több. Nem ígérek semmit. Oké?

-         Köszönöm.

Már éppen arra készültem, hogy haza induljak mikor észrevettem, hogy a stúdióba hagytam a szövegkönyvet, így muszáj volt vissza mennem!

Mikor belépetem a terembe megláttam Emilyt a rendezővel és nem akárhogyan, mert éppen csókolózás közben rontottam rájuk.

-         Óó… bocsánat! - szabadkoztam és azonnal el is akartam rohanni, de nem nagy sikerrel menekültem meg. Mert mind a ketten utánam eredtek.

-         Várj! Ne siess annyira! Az, amit láttál nem az, aminek tűnik!- majd azt éreztem, hogy a vállamnál fogva vissza rántanak, és Daviddel a rendezővel találtam magam szembe.

-         Á, igen?  És akkor te éppen nem a szájába matattál a kolléganőnknek, ugye?- vádoltam meg azonnal.

-         De, de ez bonyolult!- mondta Emily, amikor már ő is szóhoz tudott jutni.

-         Ez nem bonyolult, neked feleséged van, hogy gondoltad ezt?- fordultam vissza David felé.

-         Tudom. - mondta David lelkiismeret furdalás nyoma nélkül.

De mi ezt nem terveztük meg csak megtörtént és most, hogy te is tudod, mi történt, hallgatnod kell róla! Nem árulhatod el senkinek!- majd fenyegetően meglóbálta a mutatóujját előttem.

-         És ha igen?- léptem hozzá egy lépéssel közelebb és közben pedig még mindig az ijesztő barna szemeibe néztem.

-         Akkor szembe kell nézned azzal, hogy munkanélküli leszel életed hátra lévő részében, nem beszélve a barátaidról például a menedzsered, aki úgy hallom sokat dolgozott, hogy eljusson ide. Milyen szomorú lenne, ha hirtelen munkanélkülivé válna, nem de?

-          Nem tennéd…- komorultam el a szavak hallatára.

-         Ó dehogy is nem!- nevette el magát, amitől ökölbe szorult a kezem, és hirtelen olyan késztetést éreztem, hogy rögtön bemossak ennek a szemétnek, de tudtam, hogy nem tehetem, mert így tönkre tennék mindent, ezért türtőztettem magam.

-         Rendben, megtartom a titkotokat. - morogtam magam elé, de tudtam, hogy minden szót értettek, mert David az önelégültség félre nem téveszthető tüneteit mutatta.

-         Lenne még itt valami... a menedzsered szerint nem akarod tettetni, hogy ez a gyönyörű hölgy a barátnőd- mutatott Emilyre.

-         Igen igazi- szűrtem ki a szavakat és közben csak lenézően bámultam rá.

-         Hát, mivel nem örülnénk neki, ha kiderülne a mi kis ügyünk, örülnék, ha még egy kicsit eljátszanád, hogy az udvarlója vagy. Menni fog?- közben pedig közelebb jött hozzám és megigazította  a nyakkendőm, amitől a kelleténél is szorosabb lett.

-         Igen- adtam meg az erőltetett választ.

-         Ja, és van még egy meglepetés is, amit majd a kis segéded biztos megoszt veled, azt ajánlom, hívd fel!- célozgatott Ian-re, majd megfogta Emily kezét, és kézen fogva bementek, ezzel egyedül hagyva engem.

 Viszont megfogadtam a tanácsát és elkezdtem Ian számát tárcsázni, aki már évek óta a menedzserem és nem tudtam volna elviselni, ha miattam kellett volna elveszítenie a munkáját, amit tudom, hogy mindennél jobban szeret!

- Szia, találkozzunk most! Beszélnünk kell!

- Szerintem is. Van egy jó hírem.- mondta Ian és nagyon úgy tűnt, hogy a hangja a boldogságtól cseng...